"Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz, és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni. Soha ne add fel!"



Küzdelmek mindig voltak, és mindig lesznek.
A harc egyidős az emberiséggel. Az évek során sokat változott a harc a test-test elleni küzdelemről áthelyeződött a hangsúly a tömegpusztító fegyverekre.
Azonban az ember-ember elleni harcokat még most is számos helyen oktatják, mint fegyvert, vagy "csak", mint a test- (és lélek) edzés eszközét.
A harc mindenfajta harcművészeti stílus alapja: karate, judo, kendo, taekwondo, thai-boksz, vagy éppen kung-fu. Hogy melyik stílus a legjobb, azt nem lehet eldönteni.
De mindegyik többet ad, mint fizikai küzdőtudást.
 
Mert a harcművészet mindig több, mint puszta mozgás.
A harcművészet igazi értéke abban a szellemi háttérben lakozik, amit a mozgás képvisel.
A szellem és a szív ad tartást, azon alapszik minden gyönyörűsége, és hatékonysága a test mozdulatainak.
 
Ahhoz, hogy valakiből - a szó klasszikus értelmében vett - harcművész váljon, a szándék tisztasága alapvető fontosságú a további előrehaladás érdekében.
Furcsán hangzik, hogy a külsőre brutálisnak tűnő harci művészetek valódi célja az emberek segítése, és nem a fizikai erőfölénnyel való visszaélés.
Az elsajátított technikák használata csak mások vagy önmagunk védelmét szolgálják, nem pedig a kezdeményező támadásét.
Ezért van az is, hogy a másik fél számára halálos ütéseket, rúgásokat csak az olyan tanítványok kapják meg, akik szellemileg elég érettek ahhoz, hogy fel tudják mérni annak használatának következményeit.
Sok esetben a harci művészet kitanulásával a tanulók a gyógyítás tudományát is elsajátítják, persze nem a nyugati értelemben vett orvostudományra kell itt gondolni. Az egyensúly akkor jön létre, ha valaki nem csak fájdalmat okozni tud, hanem meg is tudja azt szüntetni. 
 
A belső és a külső harmóniája és együttes fejlődése tesz valakit harcművésszé. És ennek az útnak sosincs vége. Mindig lehet egy mozgás még tökéletesebb, mindig van még egy ismeretlen formagyakorlat, mindig van még mit tenni másokért - épp ezért a harcművészet gyakorlása, ha komolyan veszi valaki, sosem heti két alkalmas elfoglaltság, hanem egy választott életforma.
Örök igazság: a harcművészet átformálja az embert; megtanítja türelemre, kitartásra, alázatosságra, becsületre, tiszteletre.
A kitartás, a koncentráció, az akarat és elszántság mind alapfeltétele az előrehaladásnak, de a harcművészet gyakorlása egyben fejleszti is ezeket a tulajdonságokat.



Minden korban és helyszínen találunk okat, miért érdemes harcművészetet tanulni.
2010-ben, Magyarországon sincs ez másképp.
A mai értélválságban szenvedő társadalomban életbevágó, hogy a gyerekek megtanulják tisztelni tanítójukat, egymást, az ellenfelet, felfedezzék önmaguk rejtett képességeit, értékeit és képesek legyenek használni azokat.
 
A ma embere számára fontosak a harcművész mesterek, azok a tanítók, a példaképek, melyek mindig előttünk kell hogy legyenek, hogy fenézhessünk rájuk. Életük történetéből, tetteikből erőt tudunk meríteni, ezért is fontos a tanulásra szánt idő, hiszen ez "tornáztatja" a legjobban az elménket az új dolgok befogadását illetően.
 
A harcművészet tartalma, filozófiája, erkölcsi értékrendje, sok ezer éves távol-keleti történelmi, vallási, harcművészeti hagyományokra épült rendszere olyan fontos irányt mutat a társadalomban való helytállás, a család tisztelete és sok egyéb emberi kapcsolat példájában, mint a tökéletesen végrehajtott gyakorlat.
 
A legtöbb harcművészeti stílus kulcsszava a fegyelem. Fegyelem szellemi és testi, fizikai vonatkozásban.
Ezen kívül a  sokat hivatkozott és elvárt jellemvonás a tisztelet. Tisztelet másokkal és önmagunkkal szemben, tisztelet és megbecsülés azon leírt és ki nem mondott helyes viselkedési módok iránt, amelyek révén egy élhető, igazságos és jobb világban élhetünk.
 
2010. február 20-án, szombaton a magyarországi harcművészek ismét összegyűlnek - ünnepelnek és összefognak a jövő érdekében.

Az ingyenes harcművészeti szeminárium és gála napján egy olyan eszme és filozófia kerül bemutatásra, amely segíti a fiatalok társadalomba való hasznos beilleszkedését, a fent említett pozitiv személyiségjegyek kialakulását, valamint az összefogást a bűnmegelőzés érdekében, az alkohol és a drogok elleni harcban.
 
Várszegi Rudolf mester MHMÖSZ alelnökként a stílusok közti kapcsolatok erősítése mellett szorgalmazza a harcművészet kifelé, a civil szféra felé történő nyitását is.



- A fiatalabb generációk fizikai állapota elkeserítő, és folyamatosan romlik. Ezzel párhuzamosan az erkölcsi, kulturális értékek is mind kevesebb szerephez jutnak. A harcművészetnek küldetése van - ebben a helyzetben is. A feladatunk, hogy megismertessük az emberekkel a BUDO, a küzdősportok, a tradicionális harcművészetek által közvetített értékeket. Rá kell hogy ébresszük az embereket: a harcművészetek nem valaki, valami ellen irányulnak - éppen ellenkezőleg... A stílusok gyakorlása által értékesebb, sikeresebb és nem utolsó sorban egészségesebb tagjai lehetünk a társadalomnak - foglalta össze lapunknak az esemény mögötti gondolati alapvetéseket az aikido mester.