A "muay boran" annyit tesz: ősi ökölharc.
Ezt a harcművészetet alkalmazták a korai időkben, amikor a thai harcos fegyver nélkül maradt a csatában, és puszta kézzel kellett megküzdjön az életben maradásáért.

A muay boran harcművészet kialakulását a Myanmar felől érkező ismétlődő támadások indokolták. 
Az országot védő harcosoknak alkalmazkodniuk kellett az elszánt, brutális küzdelemhez fegyverrel és puszta kézzel egyaránt.  


Maximális életveszély

A rövid és ritka békés időszakokban a muay boran, mint véres látványosság funkcionált, amikor is a durva küzdősport nagy tömegeket szórakoztatott. 

A stílust buddhista szerzetesek tanították, akik a spirituális és gyakorlati művészetek őrzőiként a muay boran tudást is magukba szívták. Mivel minden thai férfi életében legalább egyszer, bizonyos időszakban szerzetesként is élt, a stílus gyorsan elterjedt a lakosság körében. Abban az időben Indokínában minden valamire való férfi jártas volt a muay boran technikáiban.

Nem meglepő hát, hogy a muay boran jóval brutálisabb és hatékonyabb, mint az amúgy kőkemény muay thai.
Ez utóbbi amúgy akkor született, amikor szabályokat vezettek be, és küzdősportot csináltak a gyakran halálos sérüléseket "produkáló" muay boran meccsekből.



A muay boran technikái a hatékonyságra és az ellenfélben történő maximális károkozásra összpontosítanak. A cél az ellenfél semlegesítése a lehető leggyorsabban, mivel bármelyik pillanatban felbukkanhat egy újabb támadó. 

Míg a muay thai-t gyakran nevezik a "nyolc láb tudományának", addig ősét a "kilenc fegyver"-ként emlegetik, amely a halált hozó eszközként működő kezekre, lábakra, könyökökre, térdekre és a fejre utal.



A muay boran alapállása sokkal alacsonyabb és szélesebb a muay thai-énál, sokkal inkább a kínai és indiai stílusokéra emlékeztet.
Ez a tény a harcosoktól jóval nagyobb dinamikát, ruganyosságot és sebességet igényel.

A kéz és láb mellett a könyök és a térd is fontos szerepet játszik, mint szörnyű fegyver, amelyekkel súlyos sérülést, nem ritkán halált okozó találatot lehet bevinni.



Az évszázadok folyamán a muay boran folyamatosan fejlődött és regionális stílusok is kialakultak: 

- Muay Thasao (Észak-Thaiföld) - Fókuszban a sebesség, a különösen gyors rúgások. Nevezik "Ling Lom"-nak, vagy "szeles majom"-nak is.

- Muay Korat (Kelet-Thaiföld) - Fókuszban az erő. Különleges technikája az ún. "repülő bölény ütés" - ezzel az ütéssel egy bölényt is le lehet teríteni.

- Muay Lopburi (Közép-Thaiföld) - Fókuszban a kemény, technikás mozgás. Ez a stílus az egyenes és horog ütéseket favorizálja.

- Muay Chaiya (Dél-Thaiföld) - Fókuszban a védekezés és a szilárd állások. A térd- és könyökhasználat kiemelt jelentőséget kap.