Soke Ray D. Ferrell az International Kempo Federation világszervezet Dan-kollégiumának elnöke, valamint az American Kempo-Karate Association is az ő általa vezetett grémium alatt működik. A magyar kurayfat kempósok kilenc éve ismerkedtek meg a harcművésszel - a kapcsolat azóta is élő, hiszen a nagymester évente egy-két alkalommal rendszeresen oktat és vizsgáztat Magyarországon.


Soke Ray Ferrell és Renshi Lengyel Tamás

"Nagyon szerény és közvetlen egyénisége, lehengerlő technikai tudása miatt sok kempós példaképe lett hazánkban. Ő egy igazi követendő példa" - mondta "kereső" telefonbeszélgetésünk elején Renshi Lengyel Tamás, a Magyar Tradicionális Kurayfat Kempo Szövetség technikai vezetője, és később hálistennek úgy alakult, hogy erről mi magunk is meggyőződhetünk, amikor hátradőltünk székünkben egy kávézó elszeparált zugában.

- Ritkán beszélgethetünk "Soke" cím birtokosával. Mit jelent a titulus?

- Családfőt, "a család" fejét. A harcművészeti pályafutásomat 31 éve kezdtem el. Öt év aztán múlva személyes tanítványa lettem az akkor 10. danos Dr. Ron Cherrynek, a shorinji torakin ryu nagymesterének és vezetőjének. Az ezredfordulón azonban a mester visszavonult, és én kaptam meg a stílus vezetését, és az ezzel járó megtisztelő címet is.

- És az ezzel járó felelősséget is...

- Persze, bár ezt tudatosan csak ritkán gondolja végig az ember. Sőt! Örök tanulónak érzem magam, amit azzal is ki akartam fejezni, hogy az "átadás" után is a kezdők fekete gi-jét vettem fel a mesterruhám helyett. Rendszeresen összejárok a saját, illetve más stílusok mestereivel, és büszkén mondhatom: mindenkivel jó kapcsolatokat ápolok.

- Mint például a hazai Kurayfat Kempo képviselőivel is. Honnan a kapcsolat? És miért pont a Kurayfat Kempo az az stílus, amelynek vendégeként már számos alkalommal járt Magyarországon?

- Először hat éve jártam itt - abban az időpontban, amikor Romániában kempo világbajnokságot rendeztek. Ott találkoztam Renshi Lengyel Tamással, aki meghívott Budapestre, és azóta gyakorlatilag minden évben tartok edzéseket és szemináriumokat Önöknél. Az az igazság, hogy szeretek idejárni, mert nagyon kedvelem az országot és azokat, akik körülvesznek. Régóta dédelgetett álmom, hogy stílusunkat Európában is népszerűsítsük. Tamásékat nagyon érdekli a harcművészetünk, így még az is lehet, hogy hamarosan dojót nyitunk Magyarországon. Ennek ellenére nem veszítettem el a kapcsolatot a környező országokkal sem: Romániában Tóth Ferencz - aki első európaiként szerzett shorinji torakin ryu első danfokozatot -, Szlokáviában pedig Sayka Róbert az, akivel közösen dolgozunk.

- Ha szívesen nyitna nálunk dojót, akkor nyilván karakteres képe van a magyar harcművészekről.

- Mivel igen sokat járok ide, több dolgot is meg tudok állapítani, persze mindent csak az általánosság jegyében... Véleményem szerint a magyar harcművészeknek nagyon jó a szívük, imponáló a feladatokhoz való hozzáállásuk, és rendkívül harcos lelkülettel rendelkeznek. Azt gondolom, hogy ezen a téren bárhol, bárkivel felveszik a versenyt, viszont technikai szinten még van mit fejlődni. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a különböző harci helyzeteket, szituációkat ne erőből, hanem technikából oldják meg. Különösen vonatkozik ez a dobásokra és a csavarásokra.

- És mi helyzet az Egyesült Államokban? Bevalljuk őszintén, nem sok jót hallunk erről a területről.

- Azt elhiszem, ugyanis ijesztő tendenciákat lehet látni. Gondoljon bele, az USA-ban nem egy stílusban már 7-8 éves gyerekek is kaphatnak fekete övet! Ezt rendkívül szomorúnak találom, mivel ez hamis képet épít fel a gyerekben a fejlődésről, a harcművészetekről, ami sokkal inkább árt, mint használ. Ez is a pénzről szól, és így a valós értékekhez semmi köze. Az a legborzasztóbb, hogy hiába ismerik fel ezt egyre többen, a helyzet nem változik, hanem egyre jobban romlik.

- Az embereket a külsőségek érdeklik...

- Pontosan! A külsőség, és nem a harcművészet igazi oldala, a harcművészetek megélhető szellemi és testgyakorlási dimenziói. Döbbenetes például, hogy a tanítványokat mennyire nem érdekli például a gyógyászat, a chi kung, vagy egyéb mögöttes aspektusok, amelyek az igazi alapokat adják.

- Az Ön tanítványait sem?

- Nálunk a haladó tanítványoknak kötelező tanulniuk ezeket is - része az edzéseknek. Egyébiránt nem szerencsés összehasonlítani a különböző harcművészeteket, pláne nem a tanítványokat és a tanárokat, mivel az emberi tényezőket mindenhol figyelmebe kell venni, amelyek alapvetően nem stílusfüggők.



- Magyarországon a shorinji torakin ryu kevéssé ismert. Hogyan mutatná be?

- A shorinji torakin ryu elsősorban a praktikus önvédelemről szól, amely kiegészül olyan egészség megőrző technikákkal és rendszerekkel, amelyek teljessé teszik, a mindennapok bármelyik területén egyedi és hasznos tudással vértezik fel a gyakorlóját. A stílus Kínából ered, ahonnan Koreába, majd később Japánba került, és a vándorlás során magába szippantotta a számára hasznosító praktikákat, rendszereket, tanokat. Ebből adódik, hogy rendkívül összetett stílusról beszélünk, amelyben kevés szerep jut a földharcnak, viszont a hagyományos elemek (ütések, rúgások, ízületi rögzítések, fogások, csavarások, dobások) széles repertoárból választódtak ki. És persze ott vannak a fegyveres küzdelmi elemeink is a késsel, bottal, katanával, tonfával, vagy éppen a sétabottal, amelyek szintén az önvédelem jól használható tudását adják át. A stílus történelme során nagyon sok technikát és tudást elvesztett, amit most igyekszünk a többi mesterrel rekonstruálni.

- Ezentúl pedig - ha jól értem a magyarázatokat - ott a belső erő használata és a gyógyászati módszerek alkalmazása.

- Igen, mind a két terület kiemelkedően fontos, és ezeken a területeken folyamatos önképzésre van szükség. A chi kung-ot én például De "Wei" Kash-től tíz éven keresztül tanultam, ahogy a tai chi-ban is szereztem jártasságot, de több kínai, belső erőn alapuló rendszert is tanultam. Így bagua zhang-ot, illetve Shaolin hsing yi-t is. Az általam gyakorolt chi kung része volt az un. vastenyér-edzés is, amely a tenyér, a kézfej és az alkarok megedzését célozza meg speciális gyakorlati eszközeivel. A gyógyászatban az akupesszúrára, a sérülések gyógyításának tanulására koncentrálunk. De ezt is csak úgy lehet megvalósítani, ha az ember "felépíti" a saját belső erejét, hogy annak segítségével másoknak segítsen.

- Több mint harminc éve foglalkozik harcművészettel. Ön például hogyan erősít?

- Minden héten két különböző programot futtatok "A" és "B" napok megjelölésével. Ezek állóképességi, izomfejlesztési, erősítési edzéseket foglalanak magukba.

- Nem irigylem a tanítványait...

- Ne sajnálja őket... :) Nekik havonta csak egyszer tartok olyan edzést, mint magamnak mindennap.



Info: www.kurayfatkempo.hu