A mixoline.hu cikke:

Aki törött kézzel is tovább harcolt...

A budapesti All Kyokushin Karate World Tournament viadalon az összesített táblázaton a második helyet szerezte meg a magyar csapat. Sikerült magunk mögé utasítani még a sportág őshazáját, Japánt is. A világszervezet feje, a 9 danos mester, Kancho Royama külön gratulált a verseny legharcosabb küzdőjének, Pető Krisztiánnak.


- Mit gondolt, amikor észlelte, hogy nagy a baj?

- Nyugodt maradtam. Szóltam Stefi Sensei-nek (Sensei Stefanovics Józsefnek, az edzőnek), hogy ez bizony eltört. Azután már arra koncentráltam, hogyan tudom teljesíteni a hátralévő két törés gyakorlatomat és a még rám váró, legalább két mérkőzést.



- Eszébe jutott, hogy vége a küzdelmeknek, s hogy feladja? Végül mi segítette át a krízisen?

- Természetesen ez is megfordult egy pillanatra a fejemben. Hogy mi segített át a holtponton? A mesterem bizalma és támogatása. Sebtében kidolgoztunk egy erre a helyzetre adaptálható harci taktikát.

- Sikerült felkészülni az ellenfelekből?

- A magyarok kivételével- akiket jól ismerek -, egyedül a grúz fiúval találkoztam eddig, sajnos akkor is hasonló eredménnyel, mint most (bár egészséges kézzel ez egész más küzdelem lett volna). A többiek teljesen ismeretlen ellenfelek voltak, csak azt tudtam, hogy az oroszokra és a japánokra mindig lehet számítani, ha az ember keményet akar bunyózni.



- Mennyi lemondással járt a versenyre való felkészülés? Mennyit utaztál, hogy legyen elegendő számú edzőpartnered?

- A felkészülés fontos állomása volt egy válogatott táborozás és egy martfűi tábor is, és a hetenkénti 10-12 edzés. Kitartás kell ehhez a rengeteg melóhoz, s közben figyelni a minőségi táplálkozásra, a megfelelő pihenésre. Mivel klubunknak Martfűn, Tiszaföldváron, és Budapesten is van tagozata, nem lehet panaszom a monotóniára. Emellett még egy katonai túlélő versenyen is részt vettem Hollandiában. Ez egy olyan katonai-erőfelmérő volt, amely egy 14 kilométeres táv leküzdését jelentette, közben negyven nehézségi feladattal súlyosbítva. Ez igazán meggyötörte a testet és a lelket egyaránt. A teljesítése pszichésen adott plusz energiát a felkészüléshez.

- Kinek mondott köszönetet a verseny után?

- Először kedvesemnek és családomnak köszönöm a támogatást! Különlegesen fontos, hogy az embert otthon béke és szeretet várja, ez segített a teljes értékű és kiegyensúlyozott felkészülésben. A másik legalább ilyen fontos dolog, maga a fizikai és lelki terhelés, amit Sensei Stefinek köszönhetek. És a harmadik dolog, az edzőtársak vagy inkább "edzőbarátok", akik nélkül lehetetlen egy ilyen hosszú felkészülést abszolválni.

- A "hétköznapokban" edzéseket is tart. A tanítványok előtt nőtt a respektje?

- Sajnos a sérülésem, illetve az ezzel járó kötelezettségeim miatt még nem találkoztam mindenkivel. Egy friss kék öves harcossal találkoztam, aki végigszurkolta a versenyt, s láttam a szemében, hogy büszke rám. Remélem, ezzel én is a mesterünkhöz méltó példát tudtam mutatni; talán sikerült "elmondanom", megértetnem, mi is az a karate.

- Hogyan tovább? Van példaképe?

- A következő cél a jövő évi Európa-bajnokság. Példakép? Talán már mondanom sem kell, hogy a mesterem. Szeretnék olyan céltudatos és érett pedagógussá, edzővé válni, mint ő.

- Érez magában továbbra is kellő motivációt a jövőbeli önsanyargató tréningekre?

- A "kyokushin szív" visz előre. A klubunk jelmondata is erre utal: "Victory, az önmagad felett aratott győzelem!". Ezért nem adjuk fel soha. Rengeteget adhat az embernek egy ilyen közösség, és ez az életforma. A karatétól sokat kap az ember és egy idő után ő maga is sokat tud adni a társainak.


A VB-n: Törött kézzel, immár teljesítve a lehetetlent


www.mixonline.hu