Mórádi Zsolt az elmúlt néhány hónapban, a rengeteg hazai és nemzetközi tornán elért sikere mellett három olyan mérkőzést játszott, melyen már a részvétel is a legtöbb versenyzőnek csak szép álom marad egy egész életen át.

A 20 éves csepeli fiú a három mérkőzésből kettőt megnyert és ezzel egy rövid pillanatig a csúcsra jutott. Még nem stabilizálta ott a helyzetét, ez az előttünk álló hónapok, évek feladata lesz számára, ám Király István tanítványa az egész világ számára világossá tette, hogy az elkövetkező időszakban komolyan kell számolni vele a világ legjobb point-fighting harcosa címért folytatott küzdelemben.

Tavaly Coimbrában begyűjtötte élete első felnőtt világbajnoki aranyérmét 79 kg-ban, majd az Irish Open Grand Champion döntőjében a világ legerősebb, súlycsoportok nélküli mezőnyében megküzdött Raymond Daniels-szel, akit évek óta az első számú harcosaként tartanak számon a világon. Dublinban még vereséget szenvedett, ám néhány hónappal később Bostonban sikerült legyőznie Danielst, és ez ott, abban a történelmi pillanatban azt jelentette, hogy ő a világ legjobbja...

Névjegykártya Névjegykártya: Név: Mórádi Zsolt Születési dátum, hely: 1988. 06. 03. , Budapest Szabályrendszer: semi-contact, pointfighting Kategória: felnőtt, 79 kg Legjobb eredmények: - Magyar Bajnok 2005-2008, - Junior Világbajnok 2004, 2006, - Európa-bajnok 2006, - Világbajnok 2007

- Zsolti, az elmúlt hónapokban nagyon felgyorsultak az események veled. A világbajnoki aranyad múlt novemberben már várható volt, az Irish Openen februárban viszont kis híján nem várt csúcsra jutottál. Nyomaszt, vagy inkább feldob ez a hirtelen jött siker-széria?

- Én abban hiszek, hogy a befektetett munka meghozza mindig a várt eredményt. 2008-ban talán több edzéssel töltött órán vagyok túl, mint tavaly ilyenkor, a hozzáállásom pedig mit sem változott. Sőt!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy titkon nem reménykedtem benne, hogy összejöhet a nyílt kategória döntője. De mint tudjuk, egyik évben sem lehet biztos résztvevőket mondani ebben a számban a fináléra. Úgy gondolom, komoly gond lenne velem, ha nyomasztó érzés lenne bennem egy-egy siker után, inkább plusz energiákat tudok nyerni ezekkel az eredményekkel.

- Az Irish Open Grand Champion döntője olyasmi, mint a fociban a VB döntő. Minden focista első számú álma VB döntőbe kerülni! Milyen érzés volt a világ legjobbjának tartott Raymond Daniels-szel farkasszemet nézni Dublinban? Mire gondoltál? Hogyan élted meg ezt a meccset?

- Őszintén szólva sok bennem a negatív érzés a mérkőzéssel kapcsolatban, de összességében pozitív élményként könyvelem el. Ezt érdemes egy kicsit kifejtenem.

Amellett, hogy fizikailag nem tudtam már százszázalékos lenni az esti döntőre, szellemileg is fölém tudott emelkedni Daniels. Ez az öt pontos különbségű végeredményben is jól tükröződött. Emiatt vannak leginkább negatív gondolataim, de ami jó hír ezzel kapcsolatban, hogy ezen a hibán tudok javítani. Mindenképpen mérföldkő volt megmérkőznöm vele, nagyon kevés meccset tudok említeni, amiből ennyi tapasztalatot nyertem.

Jó érzés volt a mérkőzés előtti utolsó perc, amikor majdnem az egész csarnok azért buzdított, hogy végre egy európai versenyző nyerje meg a legnagyobb európai versenyt. Elszomorodva nem voltam a vereség miatt, inkább egy pici csalódottságot éreztem, hogy nem sikerült bizonyítanom elsőre a világ legjobbja ellen.

- A híradások arról szóltak, hogy a meccs elején kétszer fejbe rúgtad Danielst, amit a bírók nem vettek észre. Te hogy érezted, valóban eltaláltad?

- Még ha úgy is éreztem ennek semmilyen szempontból nincs jelentősége. A tanulság belőle, hogy ha nem intenek pontot először, legközelebb úgy kell csinálni, hogy akkor biztos pont legyen.


A világsztár Daniels (jobbra) sokszor megízlelte a Mórádi (balra) féle rúgáskombinációkat


- Márciusban az Austrian Classic-on lehetett látni rajtad hogy fáradt vagy, és ez érthető is volt, ilyen menetelés után. A kick-boxban hogyan működik ez, ilyenkor fizikai vagy pszichikai pihenésre van szüksége egy harcosnak?

- A fáradtságnak ezek a fajtái kéz a kézben járnak egymással. Összetettebb annál az eset, hogy én meg tudjam mondani mikor mennyi pihenésre van szükségem. Majdhogynem egy időpontban jelentkeztek nálam a tünetek, és tény, hogy előbb kellett volna lépnem, hogy megakadályozzam őket. Úgy érzem, hogy mentális felkészültségben többet tudok még javulni, mint fizikailag. Ezen dolgozunk hónapok óta az edzőmmel, Király Istvánnal. Ez egy meghatározó tényező a modern pointfightingban.

- Két hónappal később aztán a New England Open tornán Bostonban, Amerikában, a saját hazájában sikerült véghezvinned az elképesztő bravúrt, legyőzted Danielst. Lehet, hogy az Irish Open óta azért tart tőled?

- Mint kifejtettem az előző kérdésekben, februárban teljesen fölém nőtt, így talán még magabiztosabban is kezelhette a helyzetet, miszerint megint együtt mérkőzünk meg a döntőben.

- Akkor mit csináltál másképpen Bostonban, mint Dublinban?

- A hozzáállásomban csak annyi volt a változás, hogy az amerikai légkör és a visszavágás lehetősége megtízszerezte az akaratomat. A kinti versenykörnyezet megnövelte, így a szokásosnál jóval magasabban volt az adrenalin szintem, amit szerencsére pozitív hatásként tudtam feldolgozni.

A formaidőzítésem tökéletes volt, mind fizikailag, mind mentálisan megfelelő állapotban voltam. Ezeken kívül, ami még pluszt adott, hogy az egész európai különítmény szinte együtt harcolt velem a hátam mögött. Magabiztosságot adott a buzdításuk. Azt hiszem egy picit több volt ez a mérkőzés, mint két ember küzdelme....

- Amikor először láttalak mérkőzésre készülni tavaly Bordányban, a viselkedésed a bemelegítés alatt, a mozdulataid, ahogyan szinte tisztelettel lekészítetted a rendben összetekert fekete övet a pálya szélére, mindezek egészen kivételes belső egyensúlyról árulkodtak, és egyben ijesztő előjelek ellenfeleid számára. Ez egy trükk, vagy valóban kiegyensúlyozott ember vagy, beleértve a magánéletedet is?

- Nincs ebben semmi trükk. Kiegyensúlyozott embernek tartom magam az élet minden területén. Na, persze ez nem csak úgy jön, törekszem is rá, hogy rendben legyenek a dolgok körülöttem. Egyfajta szertartás az a védőkkel, amit említesz. Azt hiszem, nem tudok olyan sportolót említeni, akinek ne lenne egy-két furcsa babonája...amikről természetesen babonából nem beszélnek...

- Van barátnőd?

- Jelenleg nincs. Az igazat megvallva, egyelőre így jól érzem magam a bőrömben. "Fiatalság, bolondság" - mondják a bölcsek.

- Mesélj arról, hogy mikor és hogyan kezdtél el kick-boxolni! Az első perctől kezdve sikeres voltál, vagy voltak hullámvölgyek a karrieredben?

- Ez egy érdekes sztori. Mivel az általános iskolában sport tagozatos osztályba jártam, már alsó tagozatban kötelező volt a rendszeres sportolás egy adott sportág választásával. El is kezdtem röplabdázni, amit másodikos koromig űztem is, mindaddig, amíg az azt oktató tanár általam ismeretlen oknál fogva távozott az iskolából, ily módon megszüntetve az oktatást. Mondhatni vészhelyzetben voltam, habár addigra már szorgosan jártam sportversenyekre a legkülönbözőbb sportágakból, a szertornától az asztaliteniszig.

Történt aztán, hogy édesapám boltjába járt be egy fiatal srác, akivel jóban volt, és aki többször említette már neki, hogy ugyan nézzük már meg ezt a kick-box sportágat, hátha tetszik. Nem is kellett több, 1996-ban 8 évesen lementünk a csepeli edzőterembe és azóta ott töltöm mindennapjaimat. Természetesen életem eddigi legjobb választása volt!

Hogy sikeres voltam-e? Egy fiatal versenyzőnek az is sikernek számít, ha pár szép szót mond neki az edzője, akire felnéz. Így sikeresnek mondhatom magam már a kezdetektől. Nem állítom, hogy nem voltak hullámvölgyek. Azok mindig vannak. Aki nem jár a völgyben, nem juthat fel a hegy csúcsára sem.


Mórádi Zsolt


- Mi az első számú célod a kick-boxban?

- Hogy a világ legjobb pointfighterének mondhassam magam!

- Láttam, hogy a Jedlik Ányos gimnáziumba jártál Csepelen, ami szerintem Budapest egyik legerősebb középiskolája. Milyen tanuló voltál, illetve folytattad tanulmányaidat?

- Mindig is próbáltam jól megfelelni az élet minden terültén, így a tanulásban is. Az általános iskolában kifogástalanok voltak a jegyeim, 4, 8-nál rosszabb átlagom nem volt 8 év alatt és 6.-os koromban megkaptam a Magyar Köztársaság jó tanulója - jó sportolója címet, amire igazán büszke vagyok.

A középiskolás évek nehezebbek voltak a sűrű versenyprogramok miatt, de a jó tanulók között emlegethetem magam. Szerencsére tolerálták a gimnáziumban a sok távolmaradást. Nagy segítségemre volt, hogy részben sportos beállítottságú az iskola, és hogy a régi diákok névsora között szerepel Pesuth Rita is, így a sportágunkat teljes mértékben elismerték.

Természetesen továbbtanultam, ez alapkövetelmény a csapatban. Jelenleg a Testnevelési Egyetem Sportszervező szakának levelező tagozatán kezdem meg a III. évfolyamot. Ha minden jól megy, ebben a tanulmányi évben diplomázom.

- A harcosok semi-contactban gyakran csak egy erényt csillogtatnak. Vagy nagyon gyorsak, vagy a kezüket, vagy a lábukat tudják jól használni. A te esetedben viszont nehéz lenne kiemelni a gyenge pontot, viszonylag jól állsz mindegyik területen. Ez adottság nálad, vagy volt olyan közülük, amit fel kellett fejleszteni?

- A mondatodban van a kulcsszó: viszonylag. Úgy gondolom, hogy viszonylag jól állok, ahhoz képest, hogy hol kell tartanom, így 11 év után. Van egy ütemterv, amit az edzőm készített el. Ahhoz viszonyítva pozitív visszajelzéseket kapok tőle a jelenlegi állapotomat illetően, ezért nem aggódok. Ő pontosan tudja, hogy mikor, min és mit kell változtatnom.

Az erényekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mi nem csak egyfajta technikában, vagy stílusban látjuk a jövőt és próbálunk felzárkózni hozzá, hanem egy komplex küzdőstílusban, ami minden helyzetben megállja a helyét. Erényekre szükség van, de mindenben a tökéletességre kell törekedni. Persze mindig is lesznek gyakorlatok, amiket jobban fogok csinálni, mint másokat, de ez természetes. Minden technikát nem lehet a tökéletességig fejleszteni.

Október 20-án jön az Európa bajnokság Várnában, ahová Zsolt - talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük - óriási esélyesként érkezik....


www.kiralyteam.hu