- Szégyellem, de kicsit bajban vagyok... Éliás Dániel vagy Dániel Éliás?

- Hát ezzel nem vagy egyedül... Magyarországon sokan azt hiszik a Dániel a keresztnevem, ezért sokan Daninak hívnak, de már megszoktam. Valójában Éliás a keresztnevem.

- Nem tudom nem észrevenni, hogy nem egyedül érkeztél az interjúra. :)

- Igen, a bátyámmal vagyok, aki egyébként a menedzserem is. Őt egyébként Dániel Tóbiásnak hívják. Általában, amikor itt Magyarországon bemutatkozunk, az emberek azt hiszik viccelünk. Pedig ez csak itt hangzik viccesnek, Svédországban nem kelt különösebb derültséget.

- A magyar az anyanyelved. Van a beszéddel bármi nehézséged?

- Amint hallod: nem tökéletes az akcentusom, de általában mindent megértek. Szerencsére otthon tudom gyakorolni a nyelvet, hiszen a szüleimmel mindig magyarul társalgunk. Sőt! A bátyámnak van egy ötéves gyermeke, aki szintén tud magyarul. A család fontosnak tartja, hogy beszéljünk az anyanyelvünkön.

- Mi okból jöttél "haza"?

- A magyar lányok miatt... A tréfát félretéve, rokonlátogatáson vagyok itt. Unokatesómmal voltunk vidámparkba, körbejártuk az itt élő rokonokat és barátokat. Egyébként minden évben többször járok Magyarországon, mert szeretek itt lenni.

- Egy edzés sem fért bele?

- Most nem, csak pihenni jöttem. Edzem eleget Svédországban.
Ráadásul egy hete volt egy meccsem Boras-ban egy török srác ellen. A második menetben TKO-val nyertem. Egyébként Rehák Gyuri meghívására júniusban újra Magyarországra jövök egy pár tanítványommal, akiket indítok az általa szervezett gálán. Már edzettem nála a múltkor is, amikor itt jártam, és nagyon jól éreztem magam. Gyuri még mindig kemény legény, akár versenyezhetne is.

- Pár hete lehetett látni téged az Eurosporton futó "It’s showtime" reality-ben. Mesélnél nekünk erről egy kicsit. Hogy kerültél oda, és milyen a thai-boksz őshazájában edzeni?

- Először tavaly áprilisban Amszterdamban volt egy egynapos válogató, ahol megnézték a műsor szerkesztői, hogy mit tudunk. Ott szerencsére beválasztottak engem is a tizenhat versenyző közé, akik szeptemberben elutazhattak Thaiföldre, Koh Samui szigetére.

- Gondolom, nagy volt az öröm, hiszen mégiscsak 100,000 dollár a fődíj!

- Igen, akkor még mind nagyon boldogok voltunk. Nagyon jól éreztem magam Thaiföldön, mindnyájunknak emlékezetes élmény marad az ott eltöltött két hét. Bár többnyire ismertem a harcosokat, de azért szereztem új barátokat. Különböző feladatokat kellett megoldanunk, sokat edzettünk, sokat tanultunk, kár, hogy kicsit sérülten érkeztem a válogatóra.

- Mi történt?

- A válogató előtt volt egy mérkőzésem Svédországban, ahol megsérült a bal sípcsontom, így sajnos nem voltam teljesértékű harcos. Ennek ellenére - úgy érzem - jó teljesítményt nyújtottam a mérkőzéseken, hiszen az első meccsemet megnyertem, csak a későbbi döntős, Alexandere Cosmo-tól kaptam ki. Szerintem egyébként neki van a legnagyobb esélye a végső győzelemre, nagyon erős, képzett harcos.


Részlet a thaiföldi reality-ből

- Mi szerepel a közeljövő terveiben?

- Szeretném kipróbálni magam a K-1 MAX elitjében. Május 31-én lesz a K-1 MAX Észak-európai döntője Stockholmban, ahol én is indulok majd. Aki ott nyer, mehet a legjobbak közé Japánba. Természetesen ez nem egyszerű feladat, mert olyan versenyzők lesznek az ellenfeleim, mint Kamal El Amrani vagy Marco Pique. 2007-ben már majdnem sikerült kvalifikálnom magam, de akkor a döntőben kikaptam Nickey Holzken-től.

- Ahogy így rád nézek, nem lesz könnyű belefogynod a -70-es kategóriába...

- Nem olyan vészes, csak önuralom kérdése az egész. Most kb. 80 kilogramm vagyok, de általában nem okoz problémát hozni a súlyomat. A lényeg: időben kezdj el fogyasztani!

- Mik a terveid, ha véget ér aktív versenyzői pályafutásod? Szeretnél megmaradni a küzdősport világában, vagy valami egész mást csinálnál?

- Úgy érzem még 3-4 évig a versenyzésre tudok koncentrálni, de természetesen foglalkoztat már a bunyó utáni élet is. A bátyámmal, Tóbiással van egy rendezvénysorozatunk odahaza Svédországban, a Fight Night. Ez évente 3-4 rendezvényt jelent, amit a svéd televízió szokott közvetíteni. A szervezés nagyobb részét Tóbiás csinálja, én egyenlőre, főként, mint versenyző veszek részt a lebonyolításban, de természetesen mindenben segítek a testvéremnek. Ezen kívül - mint említettem már - vannak saját tanítványaim. Két városban is van már edzőtermem, közvetve úgy 180-an edzenek nálam.

- Mielőtt elmész Magyarországról, "hagysz" üzenetet az itteni thai-boksz harcosoknak?

- Természetesen! Először is sok sikert és eredményekben gazdag pályafutást kívánok nekik! Ja..., és nemsokára visszatérek!