A harc önmagában még nem jelent művészetet és a művészi mozgás sem tételez fel harcban való jártasságot
2008. február 11. Leásunk a tradícionális harcművészetek gyökereihezA tradicionális harcművészeti irányzatok Délkelet-Ázsiában több száz (esetenként több ezer) éves hagyományokon alapulnak, amelyek nemzedékről-nemzedékre öröklődtek tovább. A tanítások mesterről tanítványra, s nem ritkán apáról-fiúra szálltak, s így több stílusirányzat esetében a módszerek akár ugyanabban a családban kerültek továbbadásra. Surjasampha Leányfalvi Attila általános összefüggéseket tár fel.
A több mint 5-6000 éves írásos emlékek, amelyek bizonyos harci formákra utalnak, többségükben Ó-Egyiptomból, Kínából és Indiából származnak.
Az ókori kínai küzdőművészetek eredeti formái leginkább a legendákból, az irodalmi és történelmi emlékekből ismerhetőek meg. Az indiaiak két nagy eposzában, a 'Mahábhárata' és a 'Rámáyana' című művekben egymás ellen és démonok ellen alkalmazott fegyveres és pusztakezes harcok leírásai találhatóak. A híres kínai regény, a "Vízparti Történet" szintén változatosan és részletesen ecseteli az "erdők, hegyek és mocsarak vitézei"-nek különféle hőstetteit, harci módszereit és az általuk alkalmazott számtalan furfangos fegyvert és cselt. Kínában és Indiában a kolostorok látták el azt a feladatot, hogy feljegyzéseket készítsenek, amelyek közt szépszámmal akadnak a harcművészetekre vonatkozóak is, de ezek nem mindenki számára hozzáférhetőek. Kínában és Indiában már több mint 3000 éve is léteztek olyan küzdőmódszerek, amelyek a külső fizikai felkészítés mellett a belső, a szellemi és lelki felkészítést is lényegesnek tartották. A legfejlettebb kultúrákkal kétségtelenül az indiai és kínai népek rendelkeztek, s ez érvényes mind a művészetek és tudományok, mind pedig az egészségfejlesztő és -megőrző tornarendszerek, s a harcművészetek területére is. Voltak különféle fejlett és hatékony indiai harcművészetek, mint a 'Vajramushti', a 'Silambam', vagy a 'Kalarippayattu', de a jellegzetes indiai filozófia gondolkodásmódja elsősorban a 'yoga-rendszerű' testgyakorlatok módszereinek terjedését segítette elő leginkább. A harcművészetek fejlődését nagymértékben befolyásolták a vallások is, amelyek jellemformáló és társadalomformáló szerepe mindig jelentős volt.
A harcművészet annyiban is más, mint az ösztönös harc, hogy művelője saját mozdulatainak konkrét céljaival és azok hatásaival is tisztában van, valamint ismeri a különféle törvényszerűségeket, amelyek kapcsolatban állhatnak az ellenfél és önmaga mozgásaival. A harcművészetek fejlesztése terén az emberek nagyon sokat tanultak az állatoktól is. Megfigyelték mozgásmechanizmusaikat, szokásaikat és többek között azt is, hogyan mozognak harc közben, s így azok módszereit eltanulva jutottak olyan hatékony harci formákhoz, amelyeket sikerrel alkalmazhattak önvédelmük érdekében. Több esetben lejegyezték ezeket a módszereket, így azok többnyire továbbörökíthetőek lettek az utókor számára. A kínai harcművészeteket az európai ember 'kung-fu' néven ismeri. A 'kung-fu' kínaiul valamiben való jártasságot, vagy mesterfokú tudást is jelent. Az európai és amerikai szóhasználatban a távol-keleti eredetű, pontosabban kínai eredetű harcművészetek összefoglaló elnevezéseként használatos. A kínaiak azonban harcművészetüket nem így, hanem a 'wu-shu' kifejezéssel jelölik. A 'wu-shu' eredeti kínai jelentése, a 'wu' - "katonai" és a 'shu' - "művészet" szavak alapján: 'katonai művészet'. Mindezek alapján a 'kung-fu wu-shu' elnevezés annyit jelent, mint: "a harcművészet mestere", vagy "mesteri szintű harcművészet". Bizonyos más délkelet-ázsiai harcművészetek megjelölésére is használják a 'kung-fu' kifejezést , a stílus jellegének meghatározása céljából, de a karate-jellegű irányzatoktól való megkülönböztetés miatt is. A küzdelmi módszerek típusait általában három különálló csoportban tárgyalhatjuk: harcművészet, küzdősport, önvédelem. Mindhárom esetében más a gyakorlatozás és gyakorlatoztatás alapelve, s mások a gyakorlatozási módszerek is. Mindháromnak más a célja, s más-más területen készíti fel a tanítványt.
Némelyikük feledésbe merült, vagy beolvadt más irányzatokba, de közülük több napjainkban is működik, bár néhány stílus kevéssé ismert. India: Adithada, Bothati Bothati, But Marma Atti, Chakram, Gatka, Inbuan birkózás, Kabaddi, Kuttu Varisai, Kalarippayattu, Lathi, Malla Yudha / Mallakrida, Malyutham, Mukna, Niyuddha Kride, Pehlawani, Sarit Sarak, Silambam Nillaikalakki, Thang Ta, Shastar Vidiya / Gatka, Varma Kalai Vajra Mushti, Vajra Mukti / Vajra Mutthí. Indonézia: Kuntao, Pencak Silat, Sindo Borneó: Borneo Silat Burma: Bando, Banshay, Lethwei, Naban Kambodzsa: Bokator, Khmer Boxing, Khmer hagyományos birkózás. Fülöp-Szigetek: Arnis, Buno, Cinco Teros, Dumog, Escrima / Kali, Espaday Daga, Jendo, Kali Sikaran, Kombatan, Modern Arnis, Pananjakman, Pangamut, Sikaran, Suntukan, Yawyan Thaiföld: Krabi Krabong, Lerdrit, Muay Boran, Muay Thai Tibet: Boabom. Simhanáda Vajramukti Laosz: Ling Lom Malayzia: Tomoi Srí Lanka: Angampora, China Ad Mongólia: Mongol birkózás Vietnam: Cuong Nhu, Cuong Nhu Vo Dao, Tu-Thán, Viet Vo Dao, Qwan Ki Do / Quan Khi Dao, Vovinam, Vo Dao Vietnam A legáltalánosabb álláspontok szerint a mai harcművészetek eredete az indiai Vajramusthi és a Kalari irányzatokig vezethető vissza. ------------------------------------- Surjasampha Leányfalvi Attila a Shirayan Vajramutthí Iskola mestere elérhetőség: 06-30/65-000-47 www.feketetigris.hu www.feketelotusziskola.eoldal.hu |
|||||


