A rendszer számos eleme a mai kor legerősebb stílusaiban is felfedezhető
2010. október 26. TAHTIB a homokból - A legrégebbi ma élő harcművészetAz ókori afrikai botvívás elemei mára már csak a táncok alkatrészeiben találhatóak meg. Pedig a sebekkah és tahtib annak idején a kor legdurvább katona-kiképzésének alappillére volt.
Az ókorban Egyiptom Afrika és a Közel-Kelet legerősebb hatalmaként virágzott. Kultúrája hatással volt számos későbbi hatalom fejlődésére. Sokan úgy tartják, az első harcművészek az ókori Görögország pankrátorai voltak, ám még őket is megelőzték a Nagy Fáraók gyakorlatozó harcosai. Történeti bizonyíték nincs arra, hogyan alakultak ki a korai harcművészetek, ám jelentőségük könnyen bizonyítható.
![]() Ősi egyiptomi hireoglifák bizonyítják, hogy a sebekkah és a tahtib küzdőstílust a kor legerősebb hadseregében oktatták. A királyi család sarjai ugyancsak részesültek harcművészeti "kiképzésben", őket e stílusok kifinomultabb technikáira oktatták. Az ok egyszerű: gyakran voltak kitéve orvgyilkosok támadásainak, akik ellen meg kellett védeniük magukat. Menes fáraó (ie. 305-285.) országegységesítési és hódító törekvéseiben kulcsfontosságú szerep jutott a katonaságnak. A fáraó elhatározta, hogy létrehozza a világ leghatalmasabb haderejét. Magához hívatta Afrika, India és számos keleti ország legnagyobb harcosait, hogy képezzék ki katonáit.
Eme két rendszer számos eleme a mai legerősebb stílusokban is felfedezhető: az eskrimában, a bak mei kung-fu-ban, a pencak silat-ban, a krav magá-ban, a muay thai-ban, a hwa rang do-ban, a ninjutsuban és a capoeira-ban is. A tahtib az az ősi egyiptomi bot-vívás művészet, amely a néphagyományban tánc formában maradt fenn. Egyiptom legrégibb, még létező harcművészetének tartják a vívással és a birkózással egyetemben. Gyakorlói egy, ritkábban két kb. 120 cm hosszú nádbotot (asa, asaya, shoum, nabboot) használnak, amelyek az éles harcban alkalmazott kardot és pajzsot váltották fel. A lovon küzdő harcosok egy több mint három méteres botot használtak. A stílust ritkább esetekben nők is gyakorolták (raks asaya), ám a férfiak rituáléja (raks tahtib) volt az elterjedtebb. Napjainkban ünnepségeken (főleg a Ramadán alatt), vagy turistalátványosságként lehet megtekinteni. A tánc formába bújtatott "párharcokat" zenei (dob, síp) aláfestés kíséri - csakúgy, mint a capoeirában -, ám az eljátszott küzdelem esetenként valódi harccá is fokozódhat. Annak ellenére, hogy valódi technikákat (vágásokat, védéseket) már csak igen kevesen ismernek.
1. Mint valódi harcművészet, lóhátról: "lólépés" 2. Mint valódi harcművészet, gyalogosan 3. Mint férfiak közti harci tánc 4. Mint szóló férfi tánc 5. Mint flörtölő, pajkos női tánc 6. Mint utcai harci stílus A tahtib küzdelemben a legfőbb cél az ellenfél fejének eltalálása volt, miközben a saját támadási pontokat védték. A mozgássor az ellenfelek körkörös, spirálszerű mozgásán alapult. A tahtib hivatalosan nem számít sportnak Egyiptomban, annak ellenére, hogy vidéken és Felső-Egyiptomban versenyeket is rendeznek a stílusban. |
||||


