>>> A cikksorozat első része: Fújjuk ki magunkat!

Számos okinawai stílus - edzés közben és általában is - inkább az alhasi légzést favorizálja, mintsem a mellkasit.
A japán bu no chikara kifejezés éppen az ebből a technikából eredő rejtett erőt írja le. Úgy hiszik: az ilyen alhasi légzésformák beindítják a tanden-t, a test központjának valódi elejét, más néven a ki-t.

A tanden közvetlenül a köldök alatt található, és nagyon fontos az olyan belső harcművészeteknél, mint a tai-chi, de az olyan karatestílusok esetében is, amelyek tanítják a kyusho-waza technikát, vagyis a vitális pontok támadását.
A koju-ryu izom-légzés-technikákat tanít, amelyek belsőleg erősítik meg a testet, és képessé teszik használóját a hatalmas felületi ütések elviselésére minden sérülés nélkül.




A Taido -ban négy légzésmódszer van, amelyek a támadások fajtáit szimbolizáló négy forgatókönyvhöz kapcsolódnak.
Minden légzéstechnika két komponensből áll: belégzés és kilégzés. Mind a be-, mind a kilégzés kétféle sebességgel működhet: gyorsan és lassan. A négy légzésmódszer így a következőképpen alakul:

Módszer        belégzés          kilégzés
1.                   gyors                 lassú
2.                   gyors                 gyors
3.                   lassú                  gyors
4.                   lassú                  lassú




Gyors belégzést alkalmazunk, amikor lehetséges fenyegetés tűnik fel - a taidoka hirtelen beszívja a levegőt készen állva a gyors reagálásra.
Lassú belégzés akkor következik, amikor nincs látható fenyegetés, de a taidokának még mindig az intenzív éberség állapotában kell maradnia (zanshin).
Gyors kilégzés akkor következik be, amikor a látható fenyegetés miatt a védekezés állapotába kell átmenni (kamae).
Ezzel ellentétben a lassú kilégzés azt jelzi, hogy továbbra is az éberség állapotát kell fenntartani.

Nem meglepő tehát, hogy a gyors légzéshez gyors akció párosul, és a lassú légzéshez ennek megfelelően lassú cselekvés.
Ez könnyen megtapasztalható, ha kedvenc technikánkat teljes sebességgel és erővel hajtjuk végre, míg megpróbálunk lassan lélegezni.
Szándékos és kontrollált légzéssel eljuthatunk az éberség és a nyugalom állapotába.

Ha uralod a légzésed, akkor uralod az elméd.
(Gondoljunk csak arra, milyen nehéz racionálisan cselekedni, ha a testünk levegőért sikolt.)
Az előbbi megállapítás fordítva is igaz: ha uralod az elméd, uralod a légzésed is.
Hovatovább megállapítható: a légzés-elme és az elme-test kapcsolat tranzitív, vagyis a test kontrollálásának képessége a legmélyebb lényege a harcművészeteknek.