Budomagazin.hu

[2008-03-05 19:18:29] Samurai:
B402!

Hozzászólásodban említed, hogy mennyire taszít egyes irányzatok brutalitása a harcművészetekben.
Nyilván ezért van annyi féle irányzat, hogy a színes palettáról ki-ki választhasson saját lelki és fizikai beállítottságának megfelelőt.
De aki nem tiszteli és nem kezeli toleránsan a másságot, szerintem hibát követ el. arról nem is beszélve, hogy akik a kemény és valós oldalról közelítik meg a harcművészeteket - tudvalevő, hogy mindegyiknek a valós harc kell(ene) alapul szolgáljon -, sokkal keményebben és nagyobb kockázatot vállalva gyakorolnak és valszeg az eredmény sem azonos a valóságot elhagyó rendszerekével. Tehát a harcművészetek valójában olyan harcok, melyet egyesek már a művészi tökélyre fejlesztettek (amúgy békeidőben). Ha a harcot ebből levesszük, akkor marad a művészet csupán, ami lelki, esztétikai élmény nyújthat (lásd pl. festészet, zene), de az élet harci oldalához már nem sok köze van. Ezért én a te helyedben nem sérteném meg azokat, akik nálad keményebben edzik testüket és szellemüket, olykor még a számodra brutális szintet is elérve. Inkább javaslom a nagyobb alázatot, tiszteletet a másik iránt ebből a szempontból is!
Nem szerettelek volna megsérteni, hisz ez nem lehet célom, ellenkezőleg. Csupán figyelemfelkeltés volt a szándékom, hogy amikor bármelyik hm. stílusról, irányzatról beszélünk, azért tudjuk már egy bizonyos objeltív értékrendbe is beilleszteni (még ha ez nehéz is), és elfogulatlanul súlyozzunk, mikor kritikát gyakorolunk másokról.
Az aikido remek rendszer természetesen, de a korlátait mi is és azok is, akik ebbe a topikba írtak már, jól tudják, le is írtak belőle néhányat (pl. a nem valós támadások eröltetése).
és ezzel minden stílus így van. Mindegyik egy más aspektusból hiányos, támadható. De vajon ez kell legyen a célunk? Inkább a saját rendszerünket elemzzük, s ne akarjunk minig összehasonlításokba bocsájtkozni. Akkor nem bántunk meg másokat.
Németh Frici jó barátom, és annak ellenére, hogy ő is még a tanulás útjának elején jár, ezt viselt fokozata is elárulja, mégis törekszik tudásából átadni másoknak, miközben maga is intenzíven fejlődik. Ez az elsődleges célja a rendszereknek. S ha ezzel gond van, akkor le kell menni egymás edzéseire, s meg kell mérettetni az előre kikötött szabályok alapján. Aztán pedig az eredményt ide le kell írni! És le lehet menni a "brutálisokhoz" is, hátha onnan is meríthető tapasztalat. Ha mást nem, megtudván mi is az a valódi halálfélelem.

További kellemes edzést és fórumozást kívánok!

OSU!
Hanshi Adámy István


[2008-03-03 10:48:41] Aikidoka:
Ja igen; a Ki Aikido pedig azt tenítja, hogy az "ellenfél", a "partner" harmóniába akar kerülni velem. Vagyis a tori harmóbiában mozog velem. Ez pedig egy harcművészet esetében, egyszerűen, nem igaz. Egy reális támadás esetében a támadó megtörni akarja a harmóniát, nem pedig megtartani.

Egyetértek "Kezdővel", hogy nem igazán harcművészet. Tohei sensei is hangsúlyozza, hogy hagyjuk abba a harcot, és foglalkozzunk az egészség-oldallal, az emberi kapcsolatok oldalával.


[2008-03-03 10:43:56] Aikidoka:
Csodálatos dolog az Aikido, s én azt sajnálom egyébként, hogy csak a tradícionális, "formális" támadások védését tanítja, a reális támadásokkal nem foglalkozik.

Bár a lényeg az ELV, mégis ha egy embert reális támadás érne, először megdöbbenne, majd mire végiggondolja, hogy mit csináljon, és hogy tulajdonképpen az elv a fontos, addigra elpáholnák.


[2008-03-02 00:56:38] B402:
Na még egyszer !

Kezdő
Milyen igaz. A ki aikido-ra abszolut nem vonatkozik amit korábban írtam. Hiszen a ki aikido nem aikido :)
Csak azt nem találom a hozzászólásomban hogy az uke végzi el a tori helyett a dobást.
Én az írtam, hogy az uke "eldobja magát". Lehet, hogy rosszul fogalmaztam : az uke segít a technika végrehajtásában, együttműködik, nem áll mereven ellen ergo eldobja magát.


[2008-03-02 00:53:19] B402:
Kezdő
Milyen igaz. A ki aikido-ra abszolut nem vonatkozik amit korábban írtam. Hiszen a ki aikido nem aikido :)
Csak azt nem találom a hozzászólásomban hogy az uke végzi el a tori helyett a dobást.
Én az írtam, hogy az uke


[2008-03-01 13:12:04] Kezdő:
B402
Talán ha mégegyszer megnézed, nem az aikidóról volt szó, hanem a "ki aikidóról". De az aikidóban sem helyes, ha au uke végzi el a tori helyett a dobást.


[2008-02-29 16:41:41] B402:
Tényleg alapjaiban más harcművészet, mint a többi. A harmóniát keresi. A tori és az uke a gyakorlat végrehajtása közben arra törekszik, hogy egymást kiegészítve, tökéletes mozgássort hajtson végre. Miért dobja el magát az uke ? A sérülés megelőzése érdekében. A tori úgymond teljes erőből végre tudja hajtani a dobást vagy feszítést, mivel az uke partner benne. (Na nem kezdő szinten !) Mi történik éles helyzetben ? Az ember alkalmazza a gyakorolt technikát ugyanolyan lendülettel és erővel mint az edzésen. A támadó pedig akár húzódással, ficammal vagy csonttöréssel is földet érhet, ha nem követi a technika végrehajtását. Van néhány video a net-en amikor úgymond harci szituációban alkalmazzák az aikido-t. A mozdulatok sokkal rövidebbek, határozottabbak. A szépséget és harmóniát felváltja a hatékonyság.
Az aikidoban alkalmazott technikák a szamuráj harcmodor részét képezik. Egy szemináriumon a japán mester odament a tanulóhoz aki hibásan hajtotta végre a gyakorlatot. Ha 500 éve igy tettél volna, akkor már halott lennél - mondta, majd elmagyarázta a hiba okát. Szerintem ez a harcmúvészet. A tradíciók továbbvitele és megőrzése. Persze mindenkinek szuverén joga lila foltokkal, boldogan hazamenni egy kemény kűzdősport edzésről vagy versenyről.
Engem személy szerint taszít néhány kűzdősport értelmetlen brutalítása, de az én személyes véleményem.

Az a baj, hogy az európai ember csak a tecnhikai oldalt nézi. Mennyi idő alatt, mennyi technikát tudok megtanulni, és mennyibe kerül. A távolkeleti ember számára az idő, a technikai tudás, a pénz más dimenziókat jelent. A szellem az edzés hangulata, a filozófia egészen más. Mindenki szabadon választhat, hogy himző szakkörbe, focizni, vagy más típusú edzésre jár. Szerintem az a lényeg, hogy csinálj valamit, bármit. Csak mozdulj ki és ne a ... brazil sorozatokat bámuld a tv-ben egy marék édességgel a kezedben mert az az elbutuláshoz vezető igazi út.


[2008-02-29 15:21:25] Kezdő:
Kipróbáltam egy szemináriumot tényleg érdekes dolog a ki aikido, de messze nem mondható szerintem harcművészetnek. Tényleg eldobálják magukat az emberek, az itteni mesterek pedig nagyon kezdők. Olyan, "úgy csinálunk mintha aikidóznánk és mintha eldobtál volna".


[2008-01-01 00:40:16] bromkrezolzold:
Sziasztok!
Nekem teljesen ismeretlen ez a terület, és először a youtube-on néztem utána. Eléggé hókuszpókusznak tűnik... Ezt nem cukkolásnak szánom.

Inkább azon gondolkodtam el, hogy a "mester" hozzászokhatott, hogy a mozdulataira a tanitványok földre kerülnek. A tanitványok meg érezhették a mester "delejes erejét".

http://www.youtube.com/watch?v=gEDaCIDvj6I


[2007-11-29 21:44:40] Kezdő:
Bocs, szisztok, elöbb nem köszöntem. És hogyhogy két danos karatés tart ki aikido edzest? Ezek a fokozatok átjárhatóak a karaeén és a ki aikidon bellül?


[2007-11-29 21:43:06] Kezdő:
Milyen titulus az az "olasz mester" a ki aikidon belül? A honlapon olvasható.


[2006-03-30 13:59:28] demura:
Samurai,
Végül is mindegy ki válaszol! Azt gondoltam életre szeretné kelteni a topicot, és ez szerintem egy jó kérdés volt.
De ha nem mondod meg Frigyesnek akkor szívesen nicket változtatok, hogy válaszoljon a kérdésemre:)

A kérdés kicsit konkrétabban: a technika legyen mondjuk ikkyo, a támadás pedig mondjuk shomen uchi, a kérdés pedig az, hogy hajtja végre egy KI Aikidos? Miben különbözik a végrehajtás módja ha mondjuk egy KI Aikidos, és egy nem KI Aikidos gyakorló végzi el? Mitől lesz KI Aikido a KI Aikido?



[2006-03-29 21:25:49] Samurai:
Demura

Biztos vagy benne, hogy Frigyes éppen veled szeretne ezen a topikon csevegni?

OSU!
Hanshi


[2006-03-29 13:05:18] demura:
Szia Frigyes.
Mint laikus érdeklődő érdeklődőm, hogy miben különbözik a KI aikido a nem KI aikidotól?



[2006-03-29 12:25:48] Németh Frigyes:
Sziasztok! Szeretném újra életre kelteni ezt a fórumot. Elsősorban a tanítványaim és az érdeklődők értelmes hozzászólásait várom.


[2005-06-27 22:14:38] Samurai:
Ezért kedves Krisz, ha egy cikket beküldesz a szerkesztőknek, akkor előtte mindig várd ki, amíg az megjelenik, mert kár ellőni a poént itt a főrumon ugyanannak a megjelentetésével. Mert így már nem annyi embert érdekel a főoldalon.
Engem sem mégegyszer. Ezek után az egóddal meg ne is piszkálj, mert így már sok. :-))

OSU!
Shihan


[2005-06-27 15:16:07] Kristiano:
Közben fölkerült a főoldalra is. :o)
Bár igaz, csak az egóm növelésére való: illene odaírni, hogy ki is fordította és küldte be.


[2005-06-26 19:45:12] Kristiano:
Sziasztok!
Fordítottam egy interjút, ami Yoshigasaki szenszejjel készült, ezt mellékelem ide, ha van kedvetek, olvassátok el.

Kenjiro Yoshigasaki sensei (8 Dan Shin Shin Toitsu Aikido, Dóshu) a Ki no Kenkyukai Europe vezető instruktora. Az interjút Matthias Rezac készítette vele Svédországban, a nyári szeminárium alkalmával.


- Sensei, mikor kezdett el Aikidót tanulni, és mi volt ennek a döntésnek az oka?

- Tizenhét éves koromban, 1968-ban kezdtem el az Aikido-tanulmányaimat. Mondhatnám véletlenszerűnek is ezt a találkozást, egy ismerősöm elhívott egy aikidojo-ba. Megnéztem egy edzést, és hozzá is fogtam a gyakorláshoz. De tényleg, szinte csak véletlenül történt.

- Mi a fő célkitűzése az Aikido gyakorlásának? Miért tanul valaki pont Aikidót más harcművészet helyett?

- Mindenki azt tanulja, ami közel áll hozzá, tehát az oka egyszerűen az, hogy ezt kedveli. Ez mindig egy efféle döntés. A tanítók oldaláról nézve is minden tanító ehhez hasonlóan dönti el, hogy mit tanít.

- Fejtse ki, legyen szíves, hogy mi az összefüggés a relaxáció és a nyugalom között.

- Technikailag az Aikido a japán harcművészetekből ered. Fegyveres és fegyver nélküli technikákból, amelyeket Japánban egyszerűen Ju Jutsu-nak neveznek. Később, mikor az alapító, Ueshiba Morihei vallásosabbá vált, mindent újragondolt és átdolgozott ennek a vallási meggyőződésnek megfelelően. Az volt a szándéka, hogy az emberek a béke és a spiritualitás felé forduljanak. Ő alapvetően hitt Istenben, ugyanakkor a legtöbb ember nem igazán hitt benne, tehát nem a vallás volt a fő eszköze.

Két módja van, hogy megértsük a békét és a spiritualitást: a vallás és a meditáció. Azoknak, akik nem hisznek komolyan Istenben, meditálniuk kell, hogy megértsék ezeket. Amit én tanítok, az a meditáción alapuló Aikido. Ahhoz, hogy megértsd a spiritualitást, meg kell értened az "örök boldogságot". Ennek megértése nélkül a spiritualitás nem működhet. Ezért is beszélnek a vallásokban a halál utáni örök boldogságról, a Paradicsomról. A meditációban ez az örök boldogság már akkor megjelenik, mikor még életben vagyunk. Ezek után, hogy igazán megértsük ezt az örök boldogságot, annyit kell tennünk, hogy ne zavarjuk meg azt többé. Ezt, amikor nem zavarjuk meg többé, ezt nevezik nyugalomnak. Ez az örök boldogság akkor jelenik meg, amikor mindent együtt, egyként érzékelsz. Amikor mindent egyként tudsz érzékelni, ezt nevezik relaxációnak.

- Néhány nappal ezelőtt említette, hogy sokszor gyakorol uke-ként Tohei sensei-jel. Beszélne most, kérem, az ukemi jelentőségéről?

- Az ukemi azt jelenti: befogadsz valamit a tested által. A relaxáció és a nyugalom olyan dolgok, amiket kívülről láthatsz, ám ez így mégsem elegendő. Sokkal jobb, ha mindezeket a saját testeden belül érzékeled. Amikor a nage nyugodt és ellazult, az ukemi is megérti ezt a nyugalmat és a relaxációt. Természetesen a testével, nem pedig az intellektusával. Bizonyos fokig ez az Aikido lényegi része, ezt fordítjuk át fizikai gyakorlatokra. Az uke megtanulja a nyugalmat és az ellazulást, feltéve, hogy a nage jól ismeri ezeket a dolgokat.

- A szeminárium alatt nem sok embert kért fel ukénak. Ha ennyire fontos olyan emberrel ukemit gyakorolni, aki ismeri a nyugalmat és az ellazultságot, hogy lehet az, hogy nem járt körbe és kért fel újabb tanulókat az ukemi feladatára?

- Azért van ez, mert minden gyakorlás a mennyiségtől függ. Nem elég valakit egyszer vagy kétszer eldobni. Azáltal, hogy embereket nyugalomban és ellazultan eldobsz, változtatsz a testükön, s ez bizonyos időt igényel. Ezért lehetetlen mindenkivel megtenni, s ilyenkor helyesebb, ha kiválasztasz valakit. Ezért választok én is egyvalakit, s ha lehet, egy instruktort, mert fontos, hogy egy instruktor már ismeri ezeket a feladatokat. És addig folytatom, amíg végül megfelelő eredményt tapasztalok. Amikor eredményt tapasztalok, másik ukemit kérek fel.

- Sensei, mit jelent a kiai, és hogyan kell azt gyakorolnunk?

- Kiai és aiki együtt jár. Az "Ai" harmóniát jelent, ám a "ki" nem valami nyilvánvaló dolog. Mindent meghatározhatunk aszerint, hogy nyilvánvaló vagy nem nyilvánvaló. Nyilvánvalóak a szavak, az anyag... Mindent, amit a tudomány megismert, nyilvánvalónak veszünk. Bármi, amit nehéz a tudomány által meghatározni, mint a szerelem, harmónia vagy szépség, már nem nyilvánvaló. Minden rejt magában valamit, ami tiszta, és valamit, ami nem annyira egyértelmű. Amíg mindenki tudja, mi az, ami egyértelmű, a "ki" alkalmazásával megérthetjük azt is, ami nem nyilvánvaló.

Az aiki azt jelenti tehát, hogy az egyik személy teljes önvalója harmóniába kerül a partnerével. Ez az aiki. A kiai egy személy harmóniáját jelenti, ahogyan az aiki a kettő vagy több partnerét. A kiai bennünk van. Alapvetően a kiai azt jelenti: "tartsd meg az egyetlen pontot". Ez a kiai. Ha valaki harmónában van önmagával, akkor mindig erőteljes és harmonikus lesz. Ennek egy kifejezése a hang is, így elég gyakran fejezik ki a kiai-t hangadással. Mikor az emberek kiai-t mondanak, a hang az önmagunkkal való harmóniából keletkezik.

- Sokszor beszél ön a "fogalmakról". Mit fejez ki a "fogalom" szerepe által?

- A fogalom nagyjából azt jelenti, amit minden szóval kifejezünk, a kapcsolatot a szavak és a valóság között. Nem csak a szavakat, tehát. Ez kell legyen a kapcsolat minden kifejezés között, mint jelentés, mint valós tartalom.

- Más instruktorok gyakran beszélnek kokyu-ról. Ön miért nem?

- Mert a kokyu azt jelenti, légzés. Ezért én légzésről beszélek. Japánban általában, ha kokyu-ról beszélnek, harmóniát értenek alatta, mert úgy találták, hogy a harmonikus mozgásban, harmonikus akcióban nagy szerepe van a légzésnek. Mikor a harmonikus akcióról beszélnek, kihangsúlyozzák a légzés fontosságát, a jól ellenőrzött légzését. Bizonyos tekintetben azok az emberek, akik így beszélnek a kokyu-ról, nem igazán értik, mit jelent a harmónia, inkább csak a régi hagyományokat másolják. Ez inkább csak azt jelenti, hogy ellenőrzik a légzést, és megkeresik a harmonikus akciókat.

- Hogyan tudná meghatározni a Budo jelentését?

- A Budo egy eléggé új fogalom, és éppenséggel japán. Egyszer beszélgettem róla egy kínai harcművésszel. Ő mondta, hogy a Budo japán, és nem kínai. Kínában születtek harci technikák, és születtek vallások. Harci technikák a test, vallások pedig az elme gondozására. Ez egy kínai hagyomány, többé-kevésbé hasonlóan, mint Európában. Edzheted a testedet a sportokkal, majd pedig a tudatodat a vallással és a filozófiával. De a Budo jellemvonása a miénk. A szó Japánban jelent meg, egy évszázaddal ezelőtt. Azt jelentette, hogy egyesíteni akarták a fizikai aktivitást és a vallási vagy erkölcsi tevékenységeket. Ez volt az elme és a test egyesítése. A valódi jelentése a Budo-nak tehát az, hogy együtt fejlesztjük az elmét és a testet. A legtöbb esetben azonban a valódi jelentés feledésbe merült, és mára mindenhol a világon a Budo egyszerűen harci technikákat és önvédelmet jelent.

- Mit értünk "soku shin no gyo" alatt, és miért gyakoroljuk ezt a ki-aikidóban?

- Miszogival való kiáltozást. A légzőgyakorlatnak egy formáját jelenti, ami azért jó, mert egyszerre használjuk a fizikai mozgást és a hangunkat. Egészen jó gyakorlat!

- Úgy hallottam, hogy végre két könyvén is dolgozik. Miről szólnak ezek a könyvek?

- Az egyik az életről, a másik a ki-aikidóról.

- Miért döntött úgy, hogy épp most írja meg őket?

- A téma, amit tanítok, nagy mennyiségűvé vált, és így egyre nehezebb az embereknek mindezt egyszerre befogadni. Azt gondolom, hasznos összefoglalnom egy könyvben, és a tanulók, akiket komolyan foglalkoztat, így akár többször is elolvashatják.

- O-sensei azt mondta, hogy vallásos tapasztalások kellettek ahhoz, hogy megváltoztassa a módszerét, a Budo-szemléletét, és hogy megalapozza az Aikidót a Ju Jutsu-ból. A hite volt az ő sugalmazója. Mit az, ami önt évről évre tanításra és fejlődésre készteti az Aikidóban? Mi az ön inspirációja?

- Azt gondolom, ez egy természetes dolog, ez az emberi elme természetéből ered.

- Egy interjúban Saito-sensei azt mondta, hogy O-sensei nem tanított fegyverhasználatot Iwamán kívül, bár erősen hangsúlyozta a ken és a tai jutsu kapcsolatát. Ha ez igaz, honnan jöttek a jo- és bokken-technikák a ki-aikidóba?

- Először tudni kell, mit ért Saito sensei a "tanítás" alatt. Ueshiba nagyon sok mindent mutatott anélkül, hogy "tanította" vagy magyarázta volna azt, és amit a tanítványok sem tudtak pontosan megérteni. Tokióban Ueshiba Morihei sok gyakorlatot mutatott bokken-nel vagy jo-val, amelyeket sohasem próbált "megtanítani" a tanítványainak. Nyilván, a tanulók megpróbálták őt lemásolni, de természetesen ez elég nehéznek bizonyult. Tohei sensei is csupán megfigyelte őt, és megpróbálta lemásolni és megérteni a mozdulatokat. Később felvette ezeket a gyakorlatokat a ki-aikidóba. Természetesen ezek nem ugyanazok a technikák, mint Ueshiba Morihei gyakorlatai, ezek Tohei sensei fejlesztései, de mindenképpen O-sensei gyakorlatain alapulnak.

- Mikor én összehasonlítom a rei-t, az etikettet a tatamin, nagyon különbözőnek tűnik az Iwama ryu és a ki-aikido szempontjából. A nyári szemináriumon észrevettem, hogy sok tanuló rossz magatartást mutat a tatamin ülve, itt Svédországban. Mi az ön véleménye erről a viselkedésről? Minden európai országban tapasztalható ez?

- A megfelelő viselkedést mindenkinek a saját önkifejezése teremti meg. Két út lehet. Külső hatásra való megfelelés, vagy benső önkifejezés. Ez ezt jelenti, először megtanulhatjuk a megfelelő magatartást külső benyomás hatására. Ez az egyik lehetőség. A másik a bensőnkből ered. Képezzük az elménket, majd hagyjuk, hogy az megjelenjen rajtunk kívül is. Azt gondolom, hogy esete válogatja. Angliában nagyon buzgón igyekeznek betartani a külső szabályokat. Itt Svédországban nagyon jók az emberek a belső etikettben. Ha ez a viselkedés nem zavar más embereket, akkor én a bensőből eredő tapasztalatot választom. Ha mégis zavarhatok másokat, akkor jobbnak tartom odafigyelni a közös szabályokra is.

- Köszönöm Sensei, hogy megtisztelt a válaszaival.


[2005-04-29 11:47:42] Kristiano:
Vasárnap érkeztünk vissza Firenzéből, egy csodálatos és tartalmas szabadság után. Rengeteg nagyszerű és mély benyomást hoztunk magunkkal az emlékeinkben: az olasz emberek kedvességét, segítőkészségét és odaadását, a csodás tájak és városok varázsát - és Ruglioni szenszej egész lényéből áradó tökéletes példát arra, hogy mi az az állapot és megvalósítás, amit az Aikido gyakorlásán keresztül, ha azt megfelelően végezzük, mi magunk is célként tűzhetünk ki a jövőnkre nézve.

Nagyon mély benyomást hagyott bennem - nem először, de most végérvényesen - az a légkör, az a hangulat, amely az Aikido-edzéseket minden körülmények között meghatározta.

Yoshigasaki Dóshu-hoz hasonlóan Giuseppe Ruglioni is mellőzi a japán szamuráj-hagyományokra jellemző formalitásokat, hiszen mint mondta, az Aikido nem merev szabályok betartására, hanem a nyitottságra és a harmóniára tanít. A terembe lépés után, az edzés megkezdésekor nem szükséges először sorbaállni, majd egymás mellé szejzában leülni, szigorú arccal tisztelegni, majd szétszéledni a gyakorláshoz. Mikor belépünk, barátságosan üdvözöljük egymást, majd elhelyezkedünk a teremben úgy, hogy kényelmesen elférjünk. Ekkor meghajolunk a szenszej felé, ő azt mondja, álljunk föl, vagy éppen maradjunk ott helyben a Ki-légzéshez - és elkezdjük a gyakorlást.

Az edzés alatt nem tilos jól érezni magunkat. Nem tilos nevetni vagy egymáshoz szólni, örülni a sikereknek vagy mosolyogni egy mókásan sikerült technikán. Ezt ugyanígy megteszi a szenszej is. És nem ad érte büntetést, nem kell fekvőtámaszokat végezni a csapatnak. Nem kell a stressznek semmilyen formában sem jelen lennie! Mert az Aikido az örömteli és felszabadult együtt-gyakorlásra tanít - természetesen a megfelelő odafigyelés és jelenlét mellett. Az Aikido nem büntetésről, hanem tanításról szól. Amilyen a hozzáállásunk, úgy fog az megjelenni az Aikidónk gyakorlataiban is: büntetni fogjuk az Ukét vagy tanítani. Büntetést fogunk kapni a Toritól vagy tanítást. Nem Aikidó a versengés, a megkülönböztetés sem - melyik csapat a jobb, melyik a gyorsabb, ügyesebb, s aki veszít az büntetést kap. Karate edzéseken találkozhatunk ilyennel, de az alma, ez pedig körte. Aki tiltva nevel, hazudni tanít.

Tohei szenszej szerint a dódzsó jelentőségét nem szabad elfelejteni. A Ki-edzéseken mindig gyakorolnunk kell a Ki kiterjesztését, hogy megkönnyítsük a pozitív szemlélet fenntartását. A pozitív pozitívat vonz, a negatív pedig negatívat. Elég, ha egy kedvetlen ember csatlakozik egy csapathoz, akik addig vidáman gyakoroltak, máris mindenkinek hatással lesz a hangulatára a negatív Ki. Mindez fordítva is igaz, ha a Ki-nk pozitív, minden körülöttünk, gondolataink, szavaink, cselekedeteink is pozitívvá válnak. A hős tábornoknak nincsenek gyáva katonái, mert kiegyensúlyozottsága és bátorsága erővel tölti föl a csapatát. A szenszej egy ilyen ember.

A dódzsó tanulást, lehetőségeket, együttműködést, harmóniát és bíztatást ad számunkra, szintúgy a szenszej is. Kaphatunk tőle kiegyensúlyozottságot, biztonságot - vagy kaphatunk bizonytalanságot: ha problémáit, haragját az edzésen adja ki a csapat előtt, és nem edzés után egy sör mellett. Ami a dódzsóban történik, azt visszük haza magunkkal, azt visszük át az életünkbe, a feladatainkba, és nem mindegy, hogy egy edzésre azért megyünk, hogy feltöltődjünk, vagy azt kell figyelnünk, hogy nehogy rosszat szóljunk, rosszat tegyünk mert a szenszej éppen egy rossz napja után jött el közénk.

Nagy felelősség. Bízom benne, hogy a budapesti Kidojo a legjobb úton halad, és valóra váltjuk együtt azt a küldetést, amire tanítónkkal együtt mindannyian feltettük az életünket.


[2005-02-08 13:24:49] Kristiano:
Sziasztok!
Kedves Shihan, Yamuna, pepi, köszönöm a véleményeteket.
Remélem, nagyon sokáig tudom majd írni, hiszen az élet tanulás és tapasztalás, és akkor jók a célok, ha nagyon sokáig van mit munkálkodni rajtuk.

Üdv
Krisz