(A kérdéseknél nem minden esetben soroltuk fel az összes válaszlehetőséget, és a voksarányt sem írtuk le mindig a négy opcióra vonatkoztatva. Vagyis hiába a számolás, a 100 nem jöhet ki.)

Motiváció, szerelem

Szavazásunk tanulsága szerint olvasói annak idején két ok miatt kezdtek harcművészetekkel foglalkozni. A legfontosabb (a válaszadók 35 százaléka voksolt erre) indok az volt, hogy az illető megismerkedett a távol-keleti kultúrával, és ez magával hozta a harc iránt vonzalmat is. A szavazatok 30 százaléka a verekedős filmeket jelölte meg motivációs okként.
Be kell számolnunk egy olvasóról is, aki azért kezdett el harcolni, mert "lenyomták a diszkóban".

Abban már jobban megoszlik a vélemény, hogy ki kit tart igazi harcművésznek. Olvasóink hetven százaléka szerint az "aki mindig jobb és több akar lenni, ezért folyton tanul", húsz százalék szerint viszont az, "aki minden percben úgy él, ahogy a Budo megkívánja." Önbizalomhiányban sincs hiány - a szavazók nyolc százaléka úgy véli, ő maga testesíti meg az ideált.

Az "Ön szerint miért fordul a XXI. század embere a harcművészetekhez?" kérdés válaszai között tarolt a "Ugyanazért, amiért mindig is tette. A harmónia eléréséhez a szellemet és a testet is edzeni kell." válasz, bár jelentős szeletet hasított ki a "Mert nem akar más emberektől, drogoktól és politikai eszméktől függni. A Budo önállóságra nevel." opció is. Kényszerből viszont senki sem foglalkozik a Budoval: "A civilizált világban sok a szabadidő, márpedig azt el kell ütni valamivel" lehetőség senki számára sem volt vonzó.

Utazási kedvben élenjárunk, viszont a célpont abszolválásában kevésbé. A szavazások szerint a harcművészetek bölcsőjében, Kínában vagy Japánban csupán olvasóink 10 százaléka járt már, viszont 80 százalék nagyon szeretne eljutni, de erre még "nem volt alkalom". Ha nem is járunk külhonban, kedvenc harcművésze szinte mindenkinek van. 
Olvasóink több mint fele szerint a legnagyobbakat mindig csodálni kell, és majd ennyien jelölték meg saját mesterüket is.

Eme a szavazásban konzervatívként megjelölt opció jogosan vetette fel a következő kérdést, miszerint "Ön szerint kell-e hinni a harcművészet legendáiban?" A szavazók 40 százaléka szerint a "Hit nem kell kérdése", 25 százalék úgy gondolja, hogy ismerni kell őket, de ettől még nem kell elfogadni a tételeket, és épp ennyien gondolják úgy: amellett, hogy ismerjük, hinnünk is kell a legendákban.
Egyetlen olvasónk viszont dühösen kattintott a "Ember! Ez itt a XXI. század!!!" igen pragmatikus válaszlehetőségre.

Ezek szerint a legendáknak fontos szerepe van, de nem ez a döntő, sőt, vélhetően nem a legendákkal csábítjuk ismerőseinket az edzésekre. A "Hány embert csábított már le az Ön edzésére népszerűsítési céllal?" kérdésre ugyanis 50 százalék azt klikkelte, hogy "volt már eset, de általában nem jellemző", és mindössze 25 százalék kattintott a "Nagyon sokat. Ennek így kell működnie" lehetőségre.
Ebben a szavazásban a családon belüli erőviszonyokra is rákérdeztünk, és nem is csalódtunk: szavazóink 10 százaléka egyszer már lehívta a nőjét az edzésre, hogy a hölgy lássa: nem a kocsmában tölti el az edzésként aposztrofált időszakot.



Sérülések, félelem

De ha már ott vagyunk, félünk a sérülésektől is. Az erre vonatkozó kérdésre a válaszadók fele azt a választ adta, hogy tényleg tart a sérüléstől, éppen ezért vigyáz minden mozdulatra. Negyven százaléka pedig azt mondta: van oka félnie, hiszen már volt sérülése.
Egy másik, hasonló témakörben kiírt szavazáson a budomagazin.hu olvasói jelezték: kisebb gondjai mindenkinek vannak gyakorlás közben. Elenyészően válaszolták azt, hogy eddig még egyetlen sérülést sem szedtek össze.
Viszont arra a kérdésre, hogy "Ön szerint a harcművészetek gyakorlásához kell orvosi felügyelet?", alig válaszoltak igenlően. A többség (70 százalék) egyértelműen azt nyilvánította ki, hogy tisztában kell lenni a következményekkel és a hatásokkal, így elsősorban a gyakorlón múlik, hogy ne történjen baj. A kérdéskörhöz tartozik az is, hogy egy, az anatómiai ismereteket firtató kérdésben az olvasók nagy tájékozottságot árultak el magukról. A szavazók ugyanis (60 százalék) azt mondták: tisztában vannak a testtel, és egyre inkább képzik magukat ezen a területen is.

Lóvé és stílusok

Olvasóink költenek rendesen. A "Mennyit költ a harcművészetre havonta?" kérdésünkre csak a szavazók 15 százaléka írta, hogy a pénz nem számít, ugyanennyien kérdeztek vissza, hogy a szavazást nem-e a párjuk írja, harminc százalék havonta 8-12 ezer forintot, harminc százaléka pedig néhány ezret költ a szenvedélyre.

Szakmázó kérdésekben nincsenek nagy különbségek a különböző válaszok szerethetősége között.
Például az "Ön szerint lehet-e hatékonysági sorrendet felállítani a harcművészetek között? " kérdésre körübelül ugyanannyian ikszelték a "Nincs egységes 'mérőrendszer'" és a "Küldjünk harcba mindenkit, és megtudjuk..." válaszokat. Tíz százalék szerint viszont a budomagazin.hu feltette minden idők legbrutálisabban barom kérdését.
Szerkesztőségünk kedvenc kérdésére (Ön szerint születhet-e még új harcművészeti stílus?) abszolút holtversenyes végeredmény született. A válaszadók 45 százaléka azt írta, várható egy új stílus, mert a változó világhoz idomulni kell, 45 százalék úgy gondolta, új stílus nem lesz már, csak a meglévők alkalmazkodnak, 5 százalék gondolta úgy, hogy nem várható semmi új, és ugyanennyien idejük jelentős részét azzal töltik, hogy új stílust hozzanak létre.

Szavazóink harminc százaléka úgy gondolja, hogy simán lehet többféle harcművészeti stílust egymás mellett űzni, 28 százalék szerint azonban nem lehet, mert a figyelem megoszlik, 20 százalék szerint pedig csak abban az esetben, ha a stílusok közel állnak egymáshoz.

Érdekes dolog, hogy olvasóink hogyan ítélik meg a modern küzdősportokat. Harmincegy százalék csak azokat szereti, amelyekben kevés a show-elem, 29 százalék lelkesedik értük, és 30 százalék gondolja úgy: annyi van belőlük, mint a rosseb, ezért nem olyan vonzóak. 10 százalék pedig ki nem állhatja őket.

Szerkesztőségünk másik kedvenc kérdése (Ön használta-e már tudását az utcán?) szerint durva országban élünk. A szavazók 40 százaléka ugyanis igennel felelt, bár pont ugyanennyien mondták: hálaistennek nem. Vannak igazán hidegvérű látogatóink is, akik akkor sem használnák, ha szükség lenne rá. (Mondjuk ezt, megnéznénk... :)

Népszerűség, info

Elgondolkoztató, hogy a "Mit gondol, a harcművészetek vesztettek-e népszerűségükből?" kérdésünkre sokan szavaztak igen válasszal, illetve jelentős az aránya azoknak is, akik szerint nem a népszerűségvesztéssel van a gond, hanem azzal, hogy elfogytak azok a filmek, amelyek ilyen-olyan formában  eljutatták a nagyközönséghez az információkat.

Konstruktív megoldást firtató kérdésünkre (Ön szerint hogyan lehetne népszerűsíteni a harcművészeteket Magyarországon?) viszont igen nagy szórásban érkeztek az ötletek. A legtöbben (35 százalék) azt mondta "Ügyes marketinggel, nagy felhajtással" fel lehetne futtatni a "szakágat", sokan böktek a "sajnos ez pénz kérdése" opcióra is, viszont többen gondolják úgy (29 százalék), hogy "Nem kell népszerűsíteni, ez nem tömegsport."

Valószínűleg ők azok, akik nem olvasnak harcművészeti könyveket és újságokat. Érdekes, hogy az erre vonatkozó kérdésre 57 százalék voksolt igennel és a rendszeresen válasszal, és voltak olyanok is, akik csak a képek kedvéért nyúlnak a polcra vagy az egér után.

És hogy a végére kicsomagoljuk a magunknak tartogatott bonbont is: köszönettel vettük, hogy az "Önnek hogy tetszik a budomagazin.hu?" kérdésre a válaszadók 89 százaléka a Nagyon válasszal felelt.

Szavazzunk hát, szavazzunk mindennap! :))

megosztom       nyomtatom