- Miért beszélnek a "baseballütők ellenségeként" Önről?

- Mókás jelző. Néhány évvel ezelőtt ragasztotta rám az egyik szakújság, és azóta ezt emlegetik, kérdezgetik lépten-nyomon.

A dojóban

A The All American Breaking versenyt és címet nyertem meg sípcsonttal eltört ütőkkel. A baseball hazájában ez érdekes hír, pedig csak egy a tucatnyi törésfajta közül, ráadásul nem is a legnehezebb. Mindenesetre nekem bajnoki címet hozott, és azóta is szívesen gyakorlom a bemutatókon.

- Jövőbeni rekordkísérletről is olvastam...

- Valóban, felkértek egy Guinness-rekord megdöntésére, de kizárólag a hírértékének jótékonysági célokra való fordítása motiválna, ha igent mondanék. Egyszerre féltucatnyi versenyütőt kellene eltörni egyetlen rúgással, de a médiafelhajtás, az öncélú magamutogatás távol áll tőlem, ezért nem döntöttem még, hogy vállalom vagy sem. A hezitálásomon mosolyog?

- Nem, csak európaiként az jutott eszembe: hát igen, ez Amerika! Még a belső harmóniáról, szerénységről, az öncélúság ellenességéről ismert karate világába is popularitást, jól hangzó címkéket, médiacirkuszt, rekordkísérletet lopnak.

A budomagazin igazgatójával

- Igaza van. Ez egy más világ. Én is felnőttként kerültem ide, naponta rácsodálkozom a szokásokra, a mentalitásra, a módszertanra, amitől mégis működik az egész. Tudja, az én szülőföldemen szegény emberek gyerekei Istenként tisztelik mestereiket, és mindenben követik, elfogadják az utat, amit kijelöl számukra. A kyokushinban, a világ legerősebb karate stílusában otthon szó nélkül viselik a fájdalmat, hiszen a full-kontakt, a fejlődés egyik szükséges eleme.
Itt az USA-ban a leendő karatéka a jelentkezéskor nem ritka, hogy leszögezi mit vár a pénzéért: hetek alatt terminátor keménységet, teljes technikai, küzdelmi repertoár elsajátítását, úgy, hogy soha ne érezzen fájdalmat, fáradtságot. És ezt még komolyan is gondolja, hiszen megszokta: a pénzéért ő diktál, mindenhol kiszolgálják. Először azt hittem rosszul hallok, ma már - hosszú ideje itt élőként - nem lep meg a hollywoodi fantáziavilág és a szolgáltatói piacgazdaság eme röhejes következménye.

Sensei Daniel Blezio

No, ez a legnagyobb különbség az amerikai és az Önök kontinensének mentalitása között. Nem véletlen, hogy a volt diktatúrák karatékáiból vagy bevándorlókból válnak a legjobb fighterek.

- Ön viszont többszörös tornagyőztes, vagyis nemcsak a médiának "dolgozik".

- A versenyek az elvégzett szorgalmas munka erőpróbái. Ezek visszajelzések voltak számomra. Mindig közel állt hozzám a küzdelem és az oyamai spirit. Talán ezért sikerült sokszor a dobogó legfelső fokáraállnom: 1988-The Full Contact Manaus Cup és Award for The Best Fighting Spirit, 1994 - The All American Breaking Title, 1995 - The Ultimate Challenge Championship, 1995 - Great Northwest Sabiki Tournament, itt elnyertem "A leggyorsabb KO" címet is alig húszmásodperces küzdelmi idő alatt.
2003-ban a Kyokushin Challenge megnyerésével vonultam vissza a versenyzéstől. Ma már minden energiámat a tanítványaimra fordítom. Jelenleg öt aktív, magasfokozatú, világversenyek érmeivel büszkélkedhető tanítványom van, akik csak a versenyzésnek élnek.

A bajnok Elaine Blezio

Reggeltől estig tervezem az edzőtáborokat, a kezdők, haladók terhelését, és az évente többször sorra kerülő nyílt, pénzdíjas versenyeket.

- Azért marad ideje a családjára is?

- Szerencsés vagyok, hiszen a feleségem Elaine is kyokushin-karatéka, ráadásul aktív versenyző, szintén többszörös bajnok. Gyermekünk azonban nincs. Talán már nem is lesz, hiszen az életmódunk, az állandó edzések, versenyek, utazások lehetetlenné tették az utódok vállalását. Ráadásként a feleségem szerkeszti az első Kyokushin U.S. Magazint, amely hamarosan Európában is olvasható lesz. Hiányzik a gyermek, de azért büszkén mondhatom: a karate a mi családunk.


              Sensei Daniel Blezio és dr. Gubacsi Attila

megosztom       nyomtatom