A kaliforniai Palo Alto Kutatóközpont (PARC) kutatói a Stanford egyetem taekwondo programjával együttműködve egy olyan hordható rendszer tesztelését végzik, ami nagyban csökkentheti a taekwondo versenyeken felmerülő bíráskodási vitákat. Persze, mint minden változtatást, ez is nehéz lesz széles körben elfogadtatni, de az ötlet jónak tűnik. A PARC tudósai ugyanis egy olyan drótnélküli, a hogu-ra szerelhető mérőrendszert (TrueScore SensorHogu) dolgoztak ki, ami azonnal egy kijelzőn megjeleníti, hogy hol és mekkora találat érte a versenyző ruháját. Mivel a taekwondoban nem csak a rúgások és ütések pontossága, de az erejük is számít, Így ez lényegesen hatékonyabb megoldás lenne, mint amikor a bírók a puffanás hangerejéből próbálnak következtetni. (Érvényesnek az számít, ha egy szabályos technikát pontosan, és erővel visznek be a test érvényes találati felületeire.)

A bírók pontozóeszköze

A szenzorokból kapott információ nem helyettesítené a bírókat, csak kiegészítené a véleményüket. A három bíró kezében lenne két-két - szintén drótnélküli - jelzőberendezés, amiről az adatok egy laptopra, onnan pedig a kijelzőre kerülnek. (A bal kezében tartottal a piros versenyzőt, a ballal a kékek pontozza.) Egy-egy ütés csak akkor számítana érvényesnek, ha legalább két bíró megnyomta a gombot.

A berendezés ötletét természetesen a vívóknál már évtizedek óta használt találatjelző szolgáltatta. Ott azonban a drótok, zsinórok miatt a vívók csak egyenes irányban (előre-hátra) mozognak, ez pedig a taekwondo-ban megoldhatatlan, hisz ők egy négyzet alakú szőnyegen mozognak, minden irányban. Ezért találták ki a SensorHogu-t, ami drót nélkül közvetíti az információkat, könnyen kezelhető, kis helyet foglal, ellenáll a fizikai behatásnak, és remélhetőleg a más elektronikai eszközökből érkező interferenciának is.

Maga hogura szerelt találatmérő egy piezoelektrikus szenzor. (A "piezo" görög eredetű, és összenyomást jelent.) Ha a szenzort "összenyomják, feszültség keletkezik, aminek nagysága arányban áll a bevitt ütés/rugás erejével.

A szenzor

Amint a tervezők úgy vélték, hogy a szerkezet elég pontos, és jól bírja a strapát, elkezdték tesztelni. Először csak a bírók kezébe adtak drót nélküli pontozótáblát a 2002-es, 2003-as amerikai és kanadai bajnokságon, valamint a katonai világbajnokságon. A bírók megszokták, nem volt panasz rá, így jöhetett a következő fázis. Jó nevű versenyzőkre szerelték a szenzorokat, hogy rájöjjenek, hol van a legjobb helye az adókészüléknek, és mennyire hatékonyan méri az ütések erejét. Végül arra jutottak, hogy a váll hátsó része a legalkalmasabb felület.

Attól persze még messze állnak, h ogy az összes világversenyen SensorHogu legyen a standard, de céljuk a pekingi olimpia, 2008-ban.

megosztom       nyomtatom