- Nagy sikert arattál Dél-Amerikában, dicsőséget szereztél országunknak. Hogyan kerültél ki a dél-amerikai tornára?

- Lehetőségem nyílt Argentínába látogatni pár hónapra, és mivel kutatói munkámat távmunkában is el tudtam végezni, kiutaztam. Így találtam rá egy helyi magazinban az ott rendezett Harcművészeti Világbajnokságra.

- Hogyan fogadtak ott, mint európai versenyzőt?

- Nagyon szívélyes fogadtatásban részesültem. Külön kiemeltek, nagy figyelemmel és kíváncsisággal kísértek mind az előkészületek, mind pedig az egész verseny során.



- Milyennek értékeled a rendezvény színvonalát?

- Nagy létszámban vettek részt versenyzők - főleg a dél-amerikai országok képviseltették magukat. Elképesztő mutatványokban volt részünk a harcművészetek széles körének magas színvonalú bemutatása által, mind a formagyakorlatok, mind pedig a verseny alatti nyitó-, záró- es köztes bemutatók során. Három napon keresztül 8 páston zajlottak a küzdelmek és a formagyakorlatok, a nagy létszámú részvétel miatt a küzdelmek meg éjfél után is tartottak.

- Mely korábbi sikereidre vagy a legbüszkébb?

- A Tokióban rendezett Kyokushin Karate Világbajnokságra, ahol 3. helyet sikerült szereznem katában.

- Véleményed szerint minek köszönhető, hogy a magyarok katában a világ legjobbjai közt vannak?

- Tapasztalataim szerint Magyarországon kiemelten nagy hangsúlyt fektetnek az edzéseken a technikai tudás minél pontosabb elsajátítására, a katák gyakorlására. Ezzel szemben sok más országban a küzdelem az, amire a hangsúlyt fektetik, s a technikáknak csak azt a részét fejlesztik igazán, amely a küzdelemhez szükséges, a katákat ezáltal háttérbe szorítva. A magyar mesterek nagy technikai tudása, a tudás átadásának képessége, a karatéban elsajátított tisztelet és fegyelem tükröződik és "érződik" a tanítványok sikerein.



- Kik voltak a legkedvesebb mestereid sportpályafutásod során?

- Shihan Somogyi Zsolt az, akit a legkedvesebb mesteremnek
mondhatok. A kitartó edzések mellett, nemcsak a karatéban elért sikereimhez járult hozzá jelentős mértékben, hanem emberileg is mindig mellettem állt, és segítette fejlődésemet. Továbbá meg szeretném említeni Hanshi Adámy Istvánt is, aki szintén nagymértékben járult hozzá a technikai tudásom csiszolásához és a karate mélyebb értelmének elsajátításához.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a harcművészetekkel?

- Szüleim biztattak a sportolásra, ezért köszönettel tartozom nekik, az ő támogatásuk nagyon sokat jelentett számomra. 13 évesen kezdtem el a kyokushin karatét, amit mindmáig szeretek és művelek. Emellett az évek során, a tanulmányaimnak és munkámnak köszönhetően külföldre (Hollandia, Nagy-Britannia, Argentína) kerülve, betekintést nyertem más harcművészeti stílusokba is, mint például az ashihara karate, a goju-ryu, a judo, a kick-box, a thai-box, a taekwon-do részleteibe. Ezen stílusok hasonlóságait és különbségeit látva (országok között is), több és mélyebb értelmet nyert számomra maga a kyokushin karate.



- Mit jelent számodra a kyokushin karate?

- A kyokushin karate az, amiben felnőttem, s most is az, ami a mérhetetlen erőt és energiát adja ahhoz, hogy megküzdjek az élet egyéb kihívásaival is. Ha az ember a karatéba igazán elmélyül, s megtapasztalja, megéli, megérti, mi is rejlik a kemény edzések és versenyeredmények mögött, egy olyan életformát alakít ki a személyiség formálásán keresztül, amely egy életre szól. S épp ezért nem is lehet "abbahagyni", mert amit magunkba ültettünk a kemény és kitartó edzések során ennyi éven keresztül, az mindig is bennünk, velünk és általunk fog élni.

- Mivel foglalkozol most, "civilben"?

- Jelenleg kutatással foglalkozom a Stirlingi Egyetemen, Skóciában. Környezet- és agrár-gazdaságtan a fő szakterületem.

- Mik a terveid a karatéban a jövőben?

- Tudásom további gyarapítása mellett szeretnék továbbra is oktatni, hogy a karatét továbbadhassam a felnövekvő nemzedék számára, mindazoknak, akik meg szeretnék tapasztalni, hogy a karate nemcsak fizikai fittséget nyújt, hanem a lelket és a szellemet éppúgy táplálja és erősíti.


Sensei Ács Szvetlana és a három VB-érem