- Az angol haditengerészetben szolgáltam egy csatahajón, amikor egy nap megláttam egy katonatársam, amint egy homokzsákot rugdos. Elképesztő erővel és kitartással gyakorolt, ami engem lenyűgözött. Korábban nem láttam ilyesmit így megkérdeztem tőle, hogy mi ez? "Karate!" - volt a válasz. Ettől a pillanattól kezdve nem hagyott nyugodni a dolog, s amikor évek múltán leszereltem, és a moziban éppen Bruce Lee: A Sárkány Közbelép című filmje volt a sláger - 1973-at írtunk akkor - előjött a régi emlék, és elkezdtem keresni, hol tudnám gyakorolni a harcművészetet. Az egyik újságban akadtam rá egy dojo hirdetésére, és nem haboztam...



- Úgy hírlik a futballban is sokra vihette volna...

- Igen, talán. Megszállott futballrajongó voltam. Imádtam ezt a játékot és fanatikusan edzettem. Aztán jött a karate, és mivel mindkét dolgot magas szinten műveltem - a sárga öv megszerzéséig párhuzamosan műveltem mindkettőt - döntenem kellett, hogy melyiket folytatom komolyan. (A karate- és futballedzések időpontja ütötte egymást, ráadásul én minden nap gyakoroltam.)
A karate iránti elhivatottságom egyre nőtt, és úgy éreztem, ez az amit akarok. Ráadásul ezidőtájt már 30 éves voltam, így maradtam a karaténál. A futballista éveim a végéhez közeledtek a karate viszont egy életre szól. A futball iránti szeretetem azonban máig é, lelkes szurkoló vagyok! - mutatja a rajta feszülő Wolverhampton Wanderers FC mezt...

- Harmincévesen elkezdve a karatét egy új kihivást állított maga elé. Tudatosan?

- Igen, mondhatjuk. Tudja, az iskola után azonnal a hadsereg kötelékébe léptem, ahol szigorú szabályzat szerint éltünk. Ez teljesen rendben volt. A leszerelés után hirtelen belecsöppentem az akkori angliai élet sűrűjébe, ahol minden volt, csak fegyelem nem. Hiányzott a korábban megszokott fegyelmezett életvitel és a karate ebben is segített.

- Hogyan alakult a harcművészeti karrierje?

- Első edzőtermem egy baptista templom kis termében volt Hemel Hempstead-ben. Ott kezdtem el oktatni úgy 15 fiatal tanítványt. Idővel egyre több érdeklő érkezett, és több edzés-időpont lett, majd kinőttük az edzőtermet is.
Később komoly változások történtek a szervezetben, és döntenem kellett. Vagy maradunk az akkori szervezetünkben és metódust váltunk, vagy járjuk tovább az általunk gyakorolt fight-vonalat. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és csatlakoztunk az ASKA (Amateur Shotokan Karate Association) szervezethez. 1984-ig itt is minden rendben ment, amikor ismét mozdulnunk kellett, és csatlakoztunk az EKF-hez (English Karate Federation), mint Seishinkai Shotokan Karate. 1995 óta az SSKI nemzetközi szervezetként működik.



- Ki volt a legnagyobb hatással az Ön karate tevékenységére?

- Masatoshi Nakayama Sensei tanításai mindig is vezérfonalként működtek számomra. Az ő elveit, gondolkodását, iránymutatását tartottam mindig is szem előtt. Ezenkívül voltak még néhányan, akiktől sokat tanultam - néhányuk nálam fiatalabb, de nem ez számít! A fontos, hogy tanuljunk mindenkitől, aki valami pozitív dolgot tud hozzátenni a mi filozófiánkhoz!

- Mely eredményeire a legbüszkébb?

- Számos sikeres, kitűnő versenyzőt neveltem fel, Európa- és világbajnokokat, ám mégis akkor vagyok a legbüszkébb, amikor egészen kis gyermekek kerülnek hozzám, és nyomon kísérhetem a fejlődésüket.

Csodálatos látni, hogy az edzések nyomán hogyan lesz egy hiperaktív gyermekből nyugodt, fegyelmezett karatés, és hogyan nyílik meg, lesz magabiztos a kezdetben zárkózott, önbizalomhiánnyal küzdő gyermek.

Rendkívül büszke vagyok arra is, hogy a tanítványaim a harcművészeten túl a civil életben is sikerrel megállják helyüket, értékes tagjai a társadalomnak - mindez a karate szellemiségének köszönhető.

Természetesen büszke vagyok a saját fejlődésemre is. Mielőtt elkezdtem volna a karatét, nem tudtam mit kezdjek az életemmel. A karate adott számomra értelmet, iránymutatást és bátorságot, hogy elérjek számomra fontos dolgokat. Sokat köszönhetek a harcművészetnek.


Zohner Szilárd (5. dan) és Malcolm Phipps (7. dan)


- Mi az ön személyes filozófiája?

- Talán az, hogy hogyan legyünk boldogok azzal, amink van és amik vagyunk. Régen rengeteg időt pazaroltam arra, hogy olyan legyek, mint mások, pedig azért születtünk e világra, hogy önmagunk legyünk, nem pedig valaki más klónja. Úgy kell önmagunk lennünk, hogy közben a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból! Úgy kell elérnünk a boldogságot, hogy nem más értékei után vágyakozunk, hanem saját értékrendünket követjük!

Tisztelnünk kell az élet minden megnyilvánulását! Emberként egyaránt tiszteletben kell tartani embertársaink vagy a legkisebb állatok, növények életét egyaránt!

Végül kiemelném a család fontosságát. Az idő véges és nem mindegy hogyan, kivel töltjük ezt az adományt. Sokszor csak akkor ébredünk rá milyen fontos számunkra valaki, amikor elveszítjük. Erre gondolnunk kell, és ki kell fejezni szeretetünk a családtagjaink iránt!

- Mit üzenne a magyar karatékáknak?

- Edzzetek keményen, és élvezzétek a shotokan karate csodálatos művészetét! Kövessétek a dojo kun-t! Hiszem, hogy a kitartó edzés értékesebbé teszi az ember életét! Mentálisan és fizikálisan egyaránt fitté tesz, több barátod lesz, végső soron boldogabban élheted az életed! Kell ennél több?!


A Dunadent SE csapata és illusztris vendége

megosztom       nyomtatom