A Nap idézete / Korábbiak »
"Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (...) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?"
(Németh László)
Blogok
SKA
FIGHTER
Ruronin Eno Mischi Aikido Dojo
MHMÖSZA Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetségének hivatalos blogja.
Budopest ajánlja
HEGYEM.hu
Csatlakozz hozzánk!Csatlakozzon, írja alá!
Országházban járt a HEGYEM...Hetven rászoruló gyermek látogathatott el a Parlamentbe.
Ajánló
Könyvajánló
...hogy valaki szóhoz jusson a NAGY sorozatokban, jó menedzsmentre és számos kiváló eredményekre van szükség
2008. április 3.
szerző: Kovács Tamás - budopest.hu
Kendőzetlenül a magyar MMA-ról - Halmi Viktor mesél
| » | Hazánk egyik legnagyobb valetudo tehetségével, a 22 éves ceglédi Halmi Viktorral beszélgettünk a magyar ketrecharc jelenéről, lehetőségeiről és nem utolsó sorban saját magáról. |
- 10 éves korom óta foglalkozom rendszeresen különböző küzdősportokkal. Hosszú éveken keresztül kyo-ztam, majd 14 éves korom tájékán hobbi szinten birkózni is lejártam. De az az igazság, hogy azt éreztem: valami hiányzik ahhoz, hogy igazán komplett harcos váljék belőlem...

- Akkor a brazil jiu-jitsu a legjobbkor jött...
- Igen, mert ez már valami olyasmi volt, amit elképzeltem magamnak. 17 éves voltam, amikor először a kezembe kaptam egy UFC (Ultimate Fighting Championship) CD-t, és teljesen lenyűgözött, amit azon láttam. Tudtam, hogy ez az, amit én is csinálni szeretnék! Így elkezdtem kutatni: hol lehet ilyen küzdelmekre felkészülni?
- A sors kegyes volt, hiszen épp akkor érkezett Magyarországra Max Carvalho és Mastre Zé Radiola.
- Négy évvel ezelőtt jöttek Magyarországra, hogy meghonosítsák itthon is a Gracie Barra BJJ-t. Amint tudomást szereztem róluk, azonnal edzésbe álltam, és azóta is - főként - velük készülök. Nagyon jól érzem ott magam, mert a kemény edzések mellett a légkör is baráti. Tavaly decemberben pedig eljutottunk arra a szintre, hogy mesterünk, Zé Radiola áldásával megalakítottuk a Gracie Barra Combat Team-et.
- Ami mit jelent?
- Ez egy olyan csapat, amivel MMA (Mixed Martial Arts) versenyekre lehet felkészülni. Szerencsére páran eljutottunk már arra a szintre, hogy eséllyel tudjunk elindulni MMA versenyeken. Természetesen, hogy valakinek sansza legyen egy ilyen tornán, jó pár év BJJ-tapasztalat szükséges.
- Szinte minden hazai amatőr versenyt megnyertél, amit BJJ- vagy MMA-szabályrendszerben rendeztek. Említenél ezek közül párat?
- Háromszor nyertem MMA amatőr magyar bajnokságot. Voltam BJJ magyar bajnok, majd 2007-ben, 84 kg-ban Európa-bajnoki címet szereztem (ugyanit Max Carvalho és Dietz "Cápa" Gusztáv is aranyérmes lett). Ezeknek a versenyeknek az az érdekessége, hogy gi-ben kell mérlegelni...
- Az "amatőr" sikerek belépőt jelentettek a profik táborába?
- Először 2006-ban kaptam pénzt azért, hogy harcolok. Megnyertem egy xanda ( full-contact kung-fu - földharc is volt) bajnokságot, amiért százezer forintot tehettem zsebre. Az igazi áttörést azonban a tavaly novemberi Viadal IV. Gála hozta meg számomra, ahol úgy érzem bizonyítani tudtam: jó úton haladok!
- Ha már itt tartunk... Véleményed szerint hol tart a magyar MMA mezőnye a nemzetközi szinthez képest? Felkészültségre, anyagiakra, színvonalra gondolok.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nálunk egyelőre még gyerekcipőben jár ez a sport. Mind anyagiakban, mind pedig a versenyzők felkészültségét tekintve. Ez nem azért van, mert rosszak a magyar versenyzők (Sőt! Igen harcosak vagyunk!), egyszerűen nálunk még fiatal a sportág, és nincs mögöttünk megfelelő menedzsment. A nemzetközileg jegyzett versenyzők, mint Fedor, Nogueira vagy Cro Cop óriási összegeket kasszíroznak egy-egy meccsért - legtöbbjüknek több millió dolláros éves szerződése van. Ők teljesen más dimenzióban élnek: napi öt-hat órát edzenek, és csak ezzel kell foglalkozniuk.
- A hazai harcosok lehetőségei nyilván korlátozottabbak...
- Az igazán jegyzett tornákra nekünk egyelőre nagyon nehéz bejutni. Az olyan bajnokságok, mint a UFC, a Dream vagy amilyen régebben a Pride volt, számunkra ma még nagyon messze van. Ahhoz, hogy valaki szóhoz jusson ezekben a sorozatokban, jó menedzsmentre és számos kiváló eredményekre van szükség.

- Te most hol állsz?
- Még én is az elején járok... A sikeres hazai szereplésemnek köszönhetően sikerült bejutnom egy izraeliek által szervezett sorozatba, a Desert Combat-ba (még ez is egy kisebb sorozat). Előtte Tulceaban (UFFT Gála) sikerült megnyernem egy nyolcas tornát, amiért 1000 eurót kaptam, de általában 500 euró körül mozognak a meccspénzek - én ezen összeg alatt már nem küzdök.
- Ezek a küzdelmek hol zajlanak?
- Eddig többnyire Romániában harcoltam. Ott egyébként jóval előrébb járnak az MMA-ban, mint Magyarországon. Havonta két-három tornát is szerveznek, így az ottani harcosok elég gyorsan fejlődnek. Furcsa ezt így kimondani, de anyagilag is jobban megbecsülik a harcosokat Romániában. Amíg nálunk például a Viadal egy elitsorozatnak számít, és egy meccsért 100-200 ezer forintot kaptunk, addig kint egy kisebb rendezvényen osztanak szét ennyit. Jellemző, hogy míg a Magyar K-1-et Romániában élőben közvetítették, addig nálunk csak egy egyórás összefoglalót lehetett látni másnap egy kereskedelmi csatornán...
- Mire készülsz mostanában?
- Május 9-én lesz a következő mérkőzésem Brassóban, szintén a Desert Combat égisze alatt, leginkább ez foglalkoztat. Ezen kívül Felföldi Szabolcs egy interjúban megemlítette, hogy szívesen megküzdene velem, és én természetesen állok elébe a kihívásnak! A távolabbi terveimben a Cage Rage szerepel, ami már egy magasabb kategóriát képvisel, az valahol a UFC és a Desert Combat között van.

- Akkor a brazil jiu-jitsu a legjobbkor jött...
- Igen, mert ez már valami olyasmi volt, amit elképzeltem magamnak. 17 éves voltam, amikor először a kezembe kaptam egy UFC (Ultimate Fighting Championship) CD-t, és teljesen lenyűgözött, amit azon láttam. Tudtam, hogy ez az, amit én is csinálni szeretnék! Így elkezdtem kutatni: hol lehet ilyen küzdelmekre felkészülni?
- A sors kegyes volt, hiszen épp akkor érkezett Magyarországra Max Carvalho és Mastre Zé Radiola.
- Négy évvel ezelőtt jöttek Magyarországra, hogy meghonosítsák itthon is a Gracie Barra BJJ-t. Amint tudomást szereztem róluk, azonnal edzésbe álltam, és azóta is - főként - velük készülök. Nagyon jól érzem ott magam, mert a kemény edzések mellett a légkör is baráti. Tavaly decemberben pedig eljutottunk arra a szintre, hogy mesterünk, Zé Radiola áldásával megalakítottuk a Gracie Barra Combat Team-et.
- Ami mit jelent?
- Ez egy olyan csapat, amivel MMA (Mixed Martial Arts) versenyekre lehet felkészülni. Szerencsére páran eljutottunk már arra a szintre, hogy eséllyel tudjunk elindulni MMA versenyeken. Természetesen, hogy valakinek sansza legyen egy ilyen tornán, jó pár év BJJ-tapasztalat szükséges.
- Szinte minden hazai amatőr versenyt megnyertél, amit BJJ- vagy MMA-szabályrendszerben rendeztek. Említenél ezek közül párat?
- Háromszor nyertem MMA amatőr magyar bajnokságot. Voltam BJJ magyar bajnok, majd 2007-ben, 84 kg-ban Európa-bajnoki címet szereztem (ugyanit Max Carvalho és Dietz "Cápa" Gusztáv is aranyérmes lett). Ezeknek a versenyeknek az az érdekessége, hogy gi-ben kell mérlegelni...
- Az "amatőr" sikerek belépőt jelentettek a profik táborába?
- Először 2006-ban kaptam pénzt azért, hogy harcolok. Megnyertem egy xanda ( full-contact kung-fu - földharc is volt) bajnokságot, amiért százezer forintot tehettem zsebre. Az igazi áttörést azonban a tavaly novemberi Viadal IV. Gála hozta meg számomra, ahol úgy érzem bizonyítani tudtam: jó úton haladok!
- Ha már itt tartunk... Véleményed szerint hol tart a magyar MMA mezőnye a nemzetközi szinthez képest? Felkészültségre, anyagiakra, színvonalra gondolok.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nálunk egyelőre még gyerekcipőben jár ez a sport. Mind anyagiakban, mind pedig a versenyzők felkészültségét tekintve. Ez nem azért van, mert rosszak a magyar versenyzők (Sőt! Igen harcosak vagyunk!), egyszerűen nálunk még fiatal a sportág, és nincs mögöttünk megfelelő menedzsment. A nemzetközileg jegyzett versenyzők, mint Fedor, Nogueira vagy Cro Cop óriási összegeket kasszíroznak egy-egy meccsért - legtöbbjüknek több millió dolláros éves szerződése van. Ők teljesen más dimenzióban élnek: napi öt-hat órát edzenek, és csak ezzel kell foglalkozniuk.
- A hazai harcosok lehetőségei nyilván korlátozottabbak...
- Az igazán jegyzett tornákra nekünk egyelőre nagyon nehéz bejutni. Az olyan bajnokságok, mint a UFC, a Dream vagy amilyen régebben a Pride volt, számunkra ma még nagyon messze van. Ahhoz, hogy valaki szóhoz jusson ezekben a sorozatokban, jó menedzsmentre és számos kiváló eredményekre van szükség.

- Te most hol állsz?
- Még én is az elején járok... A sikeres hazai szereplésemnek köszönhetően sikerült bejutnom egy izraeliek által szervezett sorozatba, a Desert Combat-ba (még ez is egy kisebb sorozat). Előtte Tulceaban (UFFT Gála) sikerült megnyernem egy nyolcas tornát, amiért 1000 eurót kaptam, de általában 500 euró körül mozognak a meccspénzek - én ezen összeg alatt már nem küzdök.
- Ezek a küzdelmek hol zajlanak?
- Eddig többnyire Romániában harcoltam. Ott egyébként jóval előrébb járnak az MMA-ban, mint Magyarországon. Havonta két-három tornát is szerveznek, így az ottani harcosok elég gyorsan fejlődnek. Furcsa ezt így kimondani, de anyagilag is jobban megbecsülik a harcosokat Romániában. Amíg nálunk például a Viadal egy elitsorozatnak számít, és egy meccsért 100-200 ezer forintot kaptunk, addig kint egy kisebb rendezvényen osztanak szét ennyit. Jellemző, hogy míg a Magyar K-1-et Romániában élőben közvetítették, addig nálunk csak egy egyórás összefoglalót lehetett látni másnap egy kereskedelmi csatornán...
- Mire készülsz mostanában?
- Május 9-én lesz a következő mérkőzésem Brassóban, szintén a Desert Combat égisze alatt, leginkább ez foglalkoztat. Ezen kívül Felföldi Szabolcs egy interjúban megemlítette, hogy szívesen megküzdene velem, és én természetesen állok elébe a kihívásnak! A távolabbi terveimben a Cage Rage szerepel, ami már egy magasabb kategóriát képvisel, az valahol a UFC és a Desert Combat között van.

















